A felújított épület alsó termeiben grafika–kiállítást, a korabeli hangulatot árasztó fenti műteremben pedig Erdős I. Pál személyes tárgyait, valamint képzőművészeti alkotásait tekinthetik meg a látogatók.

Hosszú évek óta lakat lógott a Ruha István átjáróban, a filharmónia bejáratával szemben álló, itáliai hangulatot árasztó, fagylaltrózsaszín épület ajtaján — a lelakatolt ajtó melletti tábla hirdette csak, hogy ott alkotott Szatmár egyik legjelentősebb képzőművésze, Erdős I. Pál, festőművész, grafikus és metszetkészítő, a város kulturális és művészeti életének szervezője, irányítója, vezetője, a színház, majd a filharmónia igazgatója. Az épületet-műtermet az elmúlt hónapokban újították fel, és tegnap, egy grafikatárlat-megnyitóval egybekötve nyitották meg a nagyközönség előtt. Míg a lenti két teremben az állandó kiállítások mellett egyfajta kulturális szalont hoznak majd létre, az emeleti műteremben minden úgy és ott van — a grafikával „szebbé” varázsolt cserépkályhától kezdve a pipagyűjteményen át a mozaikasztalig és a ragyogó napsárga függönyökig —, ahogy közel három évtizede Erdős utoljára becsukta maga mögött az ajtaját.

Műterem — egy különleges hely a kívülállók és maga a művész számára is, hiszen ott születnek az alkotások, öltenek testet az érzelmek, gondolatok, a képzelet, legtöbbször hatalmas rendetlenség és felfordulás közepette. „Erdős ebben a tekintetben kivétel volt, itt mindig rend volt és mindennek megvolt a helye” — magyarázza Erdős Judit, a művész lánya, miközben körbemutat a kellemes hangulatú, otthonos műteremben és összetéveszthetetlen stílusában mesél: a napsárga, zászlóvászon függönyökről, melyek a legborúsabb időben is vidámmá varázsolták a műtermet; az épület Itáliát idéző, fagylaltrózsaszín színéről, melyet Erdős nagyon szeretett; a cserépkályháról, mely „annyira csúf volt és Erdős annyira utálta, hogy grafikát rajzolt rá”; a totemoszlopról, amely a jó barát és művésztárs, Vida Géza egykori házának gerendája — Vida megfaragta, Erdős kifestette, így alkotva ketten egy különleges darabot; a dísztányérokról és azok eredetéről. Szavai nyomán életre kel Erdős I. Pál felújított műterme, megelevenedik a szatmári '60-as, '70-es évek pezsgő képzőművészeti világa, kulturális élete, melynek középpontjában Erdős. I. Pál festőművész, grafikus és metszetkészítő, színház- majd filharmóniaigazgató, a vicces, szellemes kultúrember állt, aki számára az irodalom, a zene ugyanolyan fontos volt, mint a képzőművészet.

A Szatmár Megyei Múzeum az elmúlt hónapokban újíttatta fel a műtermet és tegnap délben nyitották meg a nagyközönség előtt, s amint a megnyitón elhangzott, a novemberi centenáriumi ünnepségre már mellszobor is őrzi majd Erdős I. Pál emlékét a műterem-ház mellett. A család nevében leánya, Erdős Judit mondott köszönetet a műterem felújításáért, hiszen az egyben azt is jelenti, hogy Erdős emléke nincs elfelejtve Szatmárnémetiben. „Kötődött ehhez a városhoz, jóval és rosszal is. Itt volt fiatal — és tegyük hozzá, nagyon szép fiatalember —, 15 éves csodagyerekként itt volt az első kiállítása, és amikor támogatásra volt szüksége a párizsi továbbképzéshez, szívesen adakoztak intézmények, vállalkozások, magánszemélyek. És innen indult el nyolc koncentrációs táboron át vezető útjára — de ide is tért vissza! Mehetett volna máshová, de nagy lokálpatriótaként Szatmárnémeti volt az otthona” — fogalmazott.

A tervek szerint a műterem hetente egy nap tart majd nyitva, de előzetes telefonos bejelentkezés alapján bármikor látogatható lesz a nagyközönség számára.

 Szabó Kinga Mária