Talán nem is múlik el úgy hét, hogy ne égne egy-egy újabb szemétgyűjtő a 16-os lakónegyedben, illetve annak bizonyos, már évtizedek óta jól „bejáratott” pontjain (Zenit utca, Aurora utca, Lalelei sugárút) — október 31-én késő este megint kukatűzhöz riasztották a lánglovagokat, akik ugyan gyorsan eloltották a „bűzbombát”, a gyűjtőkonténerek azonban teljesen megsemmisültek.

Szerencsére nagyobb kár nem keletkezett — persze ez is relatív, hiszen egy ilyen konténer ára 700 lej, s ha beszorozzuk az évenkénti tűzáldozatok számával (átlagosan 30–40), csinos summa kerekedik. De fogalmazhatunk úgy is: nagyobb kár nem keletkezett — még, hiszen egyrészt a gépkocsi tulajdonosok vagy a szabad parkolóhelyek hiánya miatt állomásoznak a konténerektől alig fél méterre, vagy a közterület-fenntartó vállalat épp helyszűke miatt tolta ki a bérelhető parkolok határát a kukák közvetlen közeléig; másrészt soha nem lehet tudni, ki mit borít a hulladéktartóba (a nagyszerűen, többméteres lánggal égő használt motor- vagy konyhai olajtól, zsírtól kezdve a robbanásra hajlamos kisebb elektronikai eszközökig). Ráadásul ezek a szemétgyűjtők szinte a tömbházak (és gázcsövek, elektromos vezetékek) tövében állnak, fáktól körülvéve — egyszóval a potenciális veszélyhelyzetek lehetősége végtelen. Ám ennek ellenére sem a hivatásos, sem a helyi rendőröknek nem sikerült még soha egyetlenegy kukafelgyújtót sem azonosítaniuk, előállítaniuk — az elkövetők tárháza pedig végtelen: unatkozó suhancoktól kezdve egymásra acsarkodó, s szó szerinti kenyérharcot folytató kukázóklánokon át súlyosan pszichés beteg piromániásig. S ha esetleg utóbbi személy az elkövető, még inkább üdvös lenne az azonosítása, mert mi van, ha egyszer csak már nem éri be a kukával, és valami nagyobb tűzre vágyik?