Bő évtizede „zárták be” a Szatmár megyei Nagytarna és a kárpátaljai (Ukrajna) Kistarna közötti kishatárátkelőt, az utóbbi években viszont többször is tárgyaltak újranyitásáról.

Nagytarna és Kistarna (Hizsa), az egykori Ugocsa vármegyéhez tartozó s jelentős számú magyar ajkú lakosság lakta két szomszédtelepülés esete sajnos nem egyedi: a XX. század történelme — átvágva rokoni, baráti szálakat, emberi és gazdasági kapcsolatokat — határt húzott a két falu közé. 1990-től gyalogos határátkelő működött ugyan a két település és a két ország között, ám a szükséges infrastruktúra hiánya miatt 2006-tól nem emelkedtek fel a sorompók. A határátkelő újbóli megnyitásának kérdése az utóbbi években többször is terítékre került, szorgalmazta ezt Pataki Csaba és Kereskényi Gábor is — konkrét választ is sürgetve Titus Corlăţean exkülügyminisztertől, hiszen mind Kistarna polgármestere, Ivan Haiduk, mind Nagyszőlős járáselnöke, Vitalij Ljubka megtette már az ukrán kormány felé azokat a lépéseket, amelyek szükségesek a határátkelő újbóli megnyitásához, és csak a román fél válaszára vártak. Egyfajta válasz 2015-ben született, amikor a két ország aláírta és életbe is léptette a román-ukrán kishatárforgalmi egyezményt — de a több mint 6000 lakost érintő, Kistarna és Nagytarna közötti határátkelővel kapcsolatban azóta sem történt előrelépés.

Mariana Sobius nagytarnai polgármester kezdeményezésére ismét tárgyalóasztalhoz ültek a szatmári és kárpátaljai önkormányzati vezetők. Sobius a közös múlt és a gazdasági, turisztikai, környezet- és katasztrófavédelmi okok mellett a hamarosan megnyíló határon átnyúló pályázati lehetőségekkel is nyomatékosította az újbóli és mielőbbi határnyitás szükségességét. A megbeszélést és terepszemlét követően Radu Bud kormánymegbízott ígérete szerint a napokban kérdésekkel fordul a bel- és külügyminisztériumhoz, illetve a megyei tanács segítségét is kéri az infrastrukturális (áramellátás, út) fejlesztésekhez.

Szabó Kinga Mária