Egyesek szerint csak a megyeszékhelyen kétszáz körül lehetnek, mások jóval többről beszélnek. De biztosat még azok sem tudnak, akik az értük végzett munkáért kapnak havonta fizetést…

Jó huszonkét esztendeje már, hogy lépten-nyomon beléjük ütközünk a megye városainak utcáin, és nem csak. Ők kéregetnek a templomok előtt, hevernek bedrogozva a járdán, emelik el pénztárcánkat a piacokon vagy az autóbuszokon csúcsforgalom idején és kockáztatják naponta testi épségüket, némi aprópénzért cikázva az útkereszteződések feltorlódott kocsisorai között. A jelenség okairól és kezelésének módozatairól legalább ugyanennyi ideje folytatnak késhegyre menő vitákat tudós szakemberek. Eredmény? Az értük kezdettől és valóban tenni próbáló két-három civil szervezet mellett annyi új alapítvány nőtt ki szinte a földből — és keres szép mesékkel még szebb pénzeket — , mint eső után a gomba. Országos közhivatalok építették ki nálunk is hatalmas intézmény- és tisztviselő-hálózatukat, költségvetéseket szavaztak meg, törvények születtek egyre-másra. De az érintettek sorsa csak annyiban változott, hogy aki nem pusztult el közülük, vagy nem nyomorodott el végképp, annak mostanában a leszármazottai élnek ugyanott, ugyanúgy. Csak számuk sokszorozódott meg a szerencsét külföldön kergetők itthon felejtett gyerekeinek, illetve az otthonról különböző okok miatt elszökdöső tizenéveseknek köszönhetően.

Miért?

Gizi tizenkilenc éves, ebből kis megszakításokkal tizennégyet töltött az utcán. Vaskos iratcsomóval rendelkezik mind a Gyermek- és Társadalomvédelmi Igazgatóság, mind a Caritas szervezet irodáiban — és valószínűleg még jó néhány más helyen is. Adatai azonban ellentmondásosak, még anyja neve sem biztos. Születésekor állítólag egyik rokona nevét mondta be hajléktalan és alkoholista anyja, majd ugyanezt a személyt nevezték ki államilag fizetett gondozójának az illetékes hatóságok. Ettől a bejelentett lakcímén ismeretlen asszonytól, illetve később három-négy gyermekvédelemre szakosodott intézményből szökött meg mindannyiszor a súlyosan szellemi fogyatékos kislány. Akinek szavait — melyek szerint verték, koldulásra, illetve prostitúcióra kényszerítették — már csak IQ tesztjei eredményét (37, illetve 45%) és vélhetőleg veleszületett alkoholfüggőségét tekintve sem lehet elhinni a szakértők szerint. Jelenlegi sorsával szinte elégedett: abból él, amit összekoldul és csak drogfüggő élettársa veri.

Denisa 13 éves, nagyon szép kislány. Tisztán jár, alkoholt nem fogyaszt, ételt, pénzt és gyöngédséget viszont bárkitől elfogad, csak hazamenni ne kelljen. Mariust már legalább hússzor vitte vissza gondozását jó pénzért elvállalt rokonaihoz a rendőrség, néhány órán belül megszökött megint. És még sorolhatnám…

Pătcaş Crina, a megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság szakelőadója nem lát helyzetükre megoldást, legalábbis az intézmény jelenlegi keretei között nem. Hiába a törvény betűje, még a rendőrség és törvényszék illetékeseinek jóindulata is: az egész közösség szemléletváltozása nélkül hiába igyekeznek segíteni, jószándékú munkájuk tehetetlenségbe fullad. A jelenség pedig veszélyesen terjed, lassan azok szorulnak kisebbségbe, akik a dolgok természetes rendje szerint igyekeznek dolgozni, élni.

Báthory Éva