Az egyre csökkenő gyermeklétszám, az iskolák közötti harc a diákokért olyan helyzeteket eredményez, amellyel kapcsolatban az önkormányzatnak is fel kell lépnie, ha a gyermekek és a szülők érdekeit kívánja szolgálni, mondta Kovács Jenő polgármester.

Időzített bombaként ketyeg Nagykárolyban (is) az egyre csökkenő gyermeklétszám miatti, nyíltan (vagy kevésbé nyíltan) folytatott küzdelem a diákokért. Nemcsak a diákokért, hanem a jobb képességű tanítványokért folyik a harc, melynek nem egy esetben sorra megszűnő osztályok, a megélhetésükért aggódó pedagógusok látják a kárát. Legnagyobb veszélyben a magyar tagozatos, alsós osztályok vannak: ahol sok a cigány, oda nem viszik szívesen a gyermekeiket a szülők, s emiatt a migráció miatt van olyan alsó tagozatos tanintézmény Nagykárolyban, ahol magyar osztályokban szinte csak romák, vagy rossz szociális helyzetben élő gyermekek tanulnak. Kovács Jenő polgármester szerint a demográfiai mutatók a jövőre vonatkozva sem vetítenek pozitív képet az iskolákban dolgozók elé. Hogy valamelyest normalizálják a helyzetet, a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség vezetőségének javaslatára mérlegelik az iskolák összevonásának lehetőségét, így mentve meg osztályokat, pedagógusi állásokat, erősebb oktatási intézményeket hozva létre.

„Nagykárolyban jelenleg az alábbiak szerint van megszervezve a diákok oktatása: a város tíz óvodája három költségcentrumra leosztva működik, három igazgatóval. Három általános iskolával rendelkezünk és van négy darab középfokú oktatást biztosító intézményünk — az elméleti líceum, a Kalazanci Szent József Gimnázium, a Simion Bărnuţiu Szakképző Líceum és a Iuliu Maniu Iskolaközpont. Évről évre kevesebb a gyermek, s emiatt minden tanév kezdete előtt azzal kell szembesülnünk, hogy itt is megszűnik egy osztály, s amott is. Ez egy olyan folyamat, melyet úgy gondolom, adminisztratív úton kezelnünk kell. Szaktanulmányok bizonyítják, hogy azok a legjobban működő iskolák, ahol kollégiumi szerveződésű rendszerben tanulhatnak a gyerekek: óvodától egészen az érettségiig tanulhatnak az adott intézményben a diákok. A tanintézmények esetében a vezetőség tekintetében történnének változások: igazgatók helyett aligazgatók irányítanák az egyes oktatási intézményeket — óvodákat, általános iskolákat. A tanfelügyelőség vezetőjével, Călin Durlával több alkalommal is egyeztettünk minderről, s közös nevezőre jutottunk abban, hogy ez az átszervezés indokolt lenne. Vertikálisan történne az átszervezés, mely során egy középiskolához kerülne egy általános iskola, valamint 3–4 óvoda. Konkrét példával élve: az elméleti líceumot egyesítenénk a 3-as általános iskolával és még ide kerülnének az 1-es számú napközihez tartozó kirendeltségek is. Ez az átalakítás a tanári kar összetételére nem lenne hatással, viszont megszűnne egy igazgatói poszt és várhatóan az adminisztratív feladatokat ellátó személyzetet is minimálisan csökkenteni kellene. Be kell látnunk, hogy beigazolódik az, amiről évek óta suttognak: Nagykároly nem bír eltartani ennyi tanintézményt. Tetszik, nem tetszik, ezt be kell látnunk. Húsz évvel ezelőtt volt egy diáklétszám, most viszont ennek csak a fele van meg. A tanároknak és a tanítóknak is meg kell érteniük, hogy ott lesz iskola, ahol van gyerek. Azt is meg kell érteniük — akkor is, hogy ez egy kényes téma —, hogy azok az iskolák maradnak meg, ahol jók a tanárok, ahol a szülő azt látja, hogy minőségi oktatásban részesül a gyermeke. Sokszor hallhatjuk azt is, hogy könnyű ott jó eredményeket felmutatni, ahol jó képességű gyermekek tanulnak. De vegyük példának a katolikus iskolát: miért lett olyan jó és keresett a Kalazanci iskola alsó tagozata? Azért, mert az iskola vezetősége elszippantott pár remek tanítónőt az 1-es általános iskolából, megfelelő oktatási körülményeket teremtett, s a szülők úgy döntöttek, oda viszik tanulni gyermeküket. Most is az fog történni, ha a 3-as iskola és az elméleti líceum egyesül: ha a szülők azt látják, hogy ott jók a kondíciók, jók a tanárok, oda viszik a gyereket tanulni. Meg kell érteniük a pedagógusoknak is: nekem a szülők és a gyermekek érdekeit is kell képviselnem. Ha az egyik iskolába szívesebben viszik a gyerekeket tanulni, mint a másikba, akkor nincs mese, nekem azt az intézményt kell támogatnom. Arra kérem a tanárokat és az iskolai dolgozókat is, hogy gondolkodjanak el mindezen, ami bár nem az én ötletem, de általam is támogatott kezdeményezés: ha a tanács jóváhagyja, akkor a 2017–2018-as tanévtől az 1-es általános iskola és 3 óvoda a Simion Barnutiu iskolához, a 2-es általános iskola és 3 óvoda, a Iuliu Maniu iskolához, míg a 3-as iskola és 3 óvoda az elméleti líceumhoz tartozik majd. A tanintézmények vezetőségére vonatkozó leosztásokat a törvényi szabályozások szerint oldanánk meg. Ami viszont garantált, hogy így erős, jó felkészítést biztosító tanintézmények jönnének létre”— nyilatkozta a városban élőket nagymértékben érintő kérdéssel kapcsolatban Kovács.

Tőtős Tímea