Jókai mindmáig a leismertebb és legolvasottabb magyar prózaíró, aki az írás mellett lapszerkesztéssel is foglalkozott, és közéleti szerepet is vállalt. A magyar széppróza folyamatos fejlődésen megy át, egyre sokszínűbb, változatosabb.

A magyar széppróza napját követően érdemes lenne felmérést készíteni arról, hogy mit olvasnak napjainkban az emberek. Az ilyen jellegű felmérések az eladott kötetek száma alapján történnek, holott nem mindenki azért vesz könyvet, hogy azt elolvassa, de az is ritka, amikor egy családban ketten-hárman is elolvasnak egy-egy könyvet. Egy fél évszázaddal ezelőtt még az volt a szokás, hogy a családtagok közül valaki hangosan olvasott, a család tagjai pedig hallgatták a felolvasást. Jókai, a mindmáig legolvasottabb magyar író akkor még nagyon népszerű volt, kötetei most is ott vannak számtalan magyar család otthonában.

Az utóbbi évtizedekben csökkent az olvasási kedv, sokkal kevesebben olvasnak szépprózát, ezen belül klasszikus irodalmat, például Jókait. Egyre ritkább az olyan baráti társaság vagy más típusú közösség, ahol elismerik, ha annak valamelyik tagja olvas, fejből idéz, rendelkezik egy bizonyos fokú kulturális ismerettel. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy ez általános jelenség lenne, vagy az értelmiségi réteg kikerült a társadalom középpontjából.

Ritkán esik szó arról — pedig fontos lenne átgondolni —, hogy létezik-e egy törés az írók és az olvasók között, s ha igen, akkor ez a törés mikor következett be. Tény, hogy az olvasók nagyobb része nem követte a próza fejlődésének ütemét, nagyon sok olvasó még mindig a klasszikusokat olvassa. Ezzel nem lenne különösebb probléma, ha rendszeresen olvasna kortárs prózát is, ugyanis a kortárs próza olvasásának az elhanyagolása eltávolítja korunk emberét azoknak a szellemi termékeknek a megismerésétől, melyek befolyásolhatják világnézetének a korszerű alakulását.

Mit vár el az olvasó a kortárs prózaírótól? Az olvasó részéről nagy hiba lenne elvárásokkal fordulni az íróhoz, mert ha megrendelésre írna, nem alkotna, hanem feladatokat látna el, akár a kőműves, aki házat épít, úgy végezné a dolgát, mint bármelyik mesterember. Az olvasó számára az a cél, hogy olvasmányaiban felfedezze az élet legapróbb pillanatait. Ha azt vesszük figyelembe, hogy mennyi könyv jelenik meg, akkor megnyugodhatunk, hogy olvasnak az emberek. Amikor azt látjuk, hogy könyvtárak és magángyűjtők igyekeznek megszabadulni a felhalmozott kötetektől, akkor felvetődik a kérdés: vajon mi ennek az oka?

Elek György