A Szent István Kör által szervezett keddi összejövetelen két történész — az oxfordi Gróf László és a szombathelyi Feiszt György — tartott előadást. Ez egyben a 9. romániai előadóútjuk volt.

Gróf László oxfordi történész jó barátja volt Sütő Andrásnak, felhasználva családi fényképeit, halála után Sütő András világa címmel írt könyvet róla, a könyv alapján tartotta meg keddi előadását a Szatmár-Németi Református Egyházközség gyülekezeti termében.

Rövid életrajzi áttekintésében elmondta, hogy a gyermek Sütő András körülbelül négyszáz szó ismeretével került be a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba Pusztakamarásról, ahol éppen úgy ismerkedett meg a nyelvvel, mint ahogy unokáját tanította az Engedjétek hozzám jönni a szavakat című művében. Ötödik osztályos korában már a nemzetek összefogását szorgalmazta, később pedig úgy olvasta a Bibliát, hogy aláhúzott sorokat, belejegyzetelt, ezeket később felhasználta drámái megírásakor. Amikor arról elmélkedett, hogy miért vagyunk a világon, édesanyja azt mondta: „Nem azért vagyunk a világon, fiam, hogy karba tett kézzel üljünk benne”. Ez a gondolat végigkísérte egész életében. Drámáinak fő gondolatmenete a hatalom és az egyén küzdelme, valamint az egyén harca az igazságért. Sütő műveit nem lehet úgy olvasni, hogy valahol ne találjunk magunkra. Minden művében a nemzetért való aggodalom, a magyar szó jogáért való küzdelem szólal meg. Amikor a marosvásárhelyi véres eseményeken majdhogy halálra nem verték, azt mondta: „Egy ember bűne nem lehet mindenki bűne”. A legnagyobb szomorúság akkor érte, amikor elkezdődött a tömeges kivándorlás, és a kivándorlók közt voltak a saját gyerekei is. „Mennek, kivándorolnak Erdélyből — írta egyik jegyzetében —, kinek fogok én itt drámát írni?”

Világörökség

Feiszt György szombathelyi történész Erdély világörökségi helyszínei címmel tartott előadást. Az UNESCO 1973-ban lehetőséget adott a világ országainak, hogy jelöljék meg azokat a helyszíneket, amelyeket a világörökség részeként akarnak megőrizni. Erdélyből hét helyet nyilvánítottak a világörökség részévé, ezek mind a szászok által lakott térségben vannak. A szász telepesek első hulláma 1150 körül érkezett Erdélybe II. Géza magyar király uralkodása idején. A Szászföld rohamosan városiasodott, az ipar és kereskedelem számottevő fejlődést ért el. Ma már az erdélyi szászok elenyésző kisebbségben maradtak meg őseik földjén, jelentős részük kivándorolt Németországba, viszont olyan építészeti örökséget hagytak maguk után, ami valóban a kulturális világörökséget gyarapítja. Az előadást vetítés követte.

Elek György