Az Ady Endre születésének 140. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat keretében csütörtökön a Püspöki Palota dísztermében Szili Katalin miniszterelnöki megbízott (Budapest) tartott előadást, Havas Judit előadóművész Ady verseiből mutatott be összeállítást.

Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) főtanácsosa és Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte a résztvevőket, majd Szili Katalin tartott tanulságos előadást.

Szili Katalin elmondta, életét végigkísérte Ady Endre költészete. Ady publicisztikáját és költészetét bármikor elővehetjük, mert van a mának szóló üzenete, csak mindig arra kell vigyázni, ne magyarázzunk bele olyan dolgokat, amire ő sohasem gondolt. Ady Endre egy olyan településen született, ami távol állt a civilizációtól, de egy olyan zseni volt, aki két végről égette magát, ő volt az, akivel a huszadik század elkezdődött a magyar irodalomban. Ez egy jó apropó, hogy elgondolkozzunk, elkezdődött-e a huszonegyedik század? Szerb Antal azt írta Adyról, hogy előbb volt jó publicista mint költő, de olyan gondolatai voltak, amelyek mindenképpen a költészet felé kellett vezéreljék.

S ha Erdélyt elveszik című esszéjében így ír Ady: „Javulhat-e a mai társadalmak élete, ha Brennus-kardok kormányozzák a világserpenyőt?” Gondolkozzunk el, milyen ma ez a világserpenyő. Brennus-kardok kormányozzák-e azt a világserpenyőt, amelyen harcok dúlnak vallások között, ahol a szociális különbözőségek miatt feszültségek vannak, ahol a világon a három leggazdagabb embernek nagyobb a vagyona, mint az utolsó három és félmilliárd legszegényebbnek az egyéni jövedelme, ahol a világ erőforrásait oly mértékig használtuk fel, hogy tulajdonképpen 1,6 bolygót használtunk. A teremtő egy bolygót adott nekünk. Ha ezen a bolygón mindenki úgy szeretne élni, ahogy az Amerikai Egyesült Államok polgárai, másfél fél bolygóra lenne szükség — mutatott rá Szili Katalin, majd feltette a kérdést: milyen ez a mai világserpenyő? Ady költészetét és prózáját olvasva azt tapasztaljuk, mindig ott volt benne a feszültség, ami néhány gondolatában próféciai magasságokban is megnyilvánult. Ady Magyarországot kompországnak nevezte, amiből ha kitekintünk, egy olyan világot látunk magunk előtt — ha arról beszélünk, ami a nemzetünket jelenti —, ami talán azt az összetartozást segíti, amit ő a verseiben úgy fogalmazott meg, hogy „mikor fogunk már összefogni?” És nem csak mi magyarok. Ha az európai valóságba tekintünk, ha az összefogás fontos, akkor elsősorban az a fontos, hogy magyar magyarral összefogjon. Ne a folytonos egymásnak feszülés legyen az életünk, hanem legyenek olyan kérdéseink is, amelyekre tudunk közös választ adni. A legfontosabb összetartó erő a nemzetben van, még akkor is, ha vannak olyanok, akik ebből kitekintve nem a nemzeti érdeket tekintik elsőnek. Gondolatainkat nekünk is meg kell fogalmazni és mindvégig ma is aktuálisak azok a kérdések, amelyek a publicisztikáiban megjelennek. Elég, ha csak arra gondolunk, ami a népesedéssel, a magyarság fogyásával kapcsolatos. Ezek a kérdések ma nagyon aktuálisak. Ha a Magyarországon kívüli területeket tekintjük, akkor a következő népszámlálási időszakra arányaiban tíz százalékos csökkenéssel kell számolni. Ha ez a kérdés terítékre kerül, nekünk arról is szólni kell, hogy az, ami mindig kérdés — az autonómia, a közigazgatás, önkormányzás — kérdése bizonytalanná válik. Ha a demográfiai csökkenést nem fogjuk megállítani, akkor a történelem fog majd választ adni a kérdéseinkre.

Ady már 1912-ben írt esszéjében figyelmeztetett, hogy a Romániában létező magyar-román feszültségek fokozódni fognak: Erdélyben a románoknak jobb soruk van, mint amilyen az erdélyieknek lehet Romániában. Ez egyfajta prófécia, hiszen 1912-ben szólt erről Ady, amikor még nem lehetett tudni, mi történik 1918 és 1920-ban — emlékeztetett Szili Katalin.

A továbbiakban Havas Judit Ady-versekből álló műsora bűvölte el a nézőket. Zenei aláfestést Cserey Csaba biztosított, aki ütőhangszerekkel mélyítette el az Ady-líra gondolatait.