A szatmárnémeti városmarketingről, az városarculat-építéstől elvárt eredményekről és egy pincében kezdődő lépcsősorról nyilatkozott szerkesztőségünknek Butka Gergely polgármesteri tanácsadó.

— Egyre inkább úgy szerveződik a város vezetése, mintha Szatmárnémeti egy nagy cég lenne. Van vezérigazgatója, két vezérigazgató-helyettese, ügyvezetője és mostantól marketingese is. Biztos jó ez?

— Ezzel a céges hasonlattal élve mi egy csődközeli, szervezetlen és vízió nélküli „céget” vettünk át néhány hónapja. Amit most csinálunk, ugyanaz a munka, mint a céges válságmenedzsereké: először rendszert kell felépítenünk, rendet tenni a több éves káoszban. Erre csak egy példát mondok: a hivatalban alig használják az e-mailt, 2017-ben is csak keringenek a papírok, így ne csodálkozzunk, ha késik a válasz egy lakossági beadványra, és ez csak egy a sok közül. Célunk az, hogy a privát szférából „megszokott” hatékonyságot, attitűdöt honosítsuk meg a hivatalban.

— Hogyan tervez egy városmarketinges? A következő lépcsőfokot látja csak, vagy tudja mi van a lépcsősor tetején?

— Kereskényi Gábor polgármesterrel és több kollégámmal már hónapokkal ezelőtt, hosszú beszélgetések, „brainstormingok” (ötletbörzék — szerk megj.) során kerestük a választ arra a kérdésre, hogyan tehetnénk vonzóbbá, élhetőbbé Szatmárt. Az utak rendbehozatala, jól fizető munkahelyek létrehozása, a történelmi központ rehabilitációja és számos más fontos terület van, amit fejleszteni kell. A lépcsősor tetején az a távlati cél tündököl, hogy Szatmár magunk és gyermekeink számára is vonzó, élhető és szerethető város legyen. Középtávú cél az, hogy pár év múlva a város lakói úgy érezzék: sokkal több és sokkal jobb dolog történik városunkban, mint azelőtt. Rövid távon pedig fel kell emelkedjünk a környező városok színvonalára, szinte minden tekintetben jelentős a lemaradásunk. Ebben az évben megkezdjük a felzárkózást, hamarosan ennek látható is lesz a folyamata. Hogy a kérdésben használt hasonlattal éljek, tudjuk mi van a lépcsősor tetején, de a pincéből indulunk.

— Milyen éves költségvetéssel számol a két teljesen újnak mondható területen, mint a városarculat-építés és a városmarketing? Mennyit költheti ilyesmire a város?

— Először történik meg az elmúlt évek pazarló pénzgazdálkodása után, hogy új elemeket hozunk be a rendezvénypalettára, a városmarketingbe, mindezt anélkül, hogy ez többletköltséget jelentene. Tehát ugyanaz marad a keret, mint tavaly vagy az előző években, csak hatékonyabban lesz felhasználva. Egy példa: pár éve egy rendezvényre elköltöttek 45 000 lejt, azóta se tudjuk kik voltak jelen és milyen haszna volt a lakosság vagy a város számára. Mi most ugyanebből a költségvetésből több közönség-orientált rendezvényt szervezünk, amelyeknek a szatmáriak direkt haszonélvezői lesznek.

— Be lesz-e vonva a lakosság direkt módon a városmarketingbe és az arculatépítésbe? Melyik fázisban és milyen módon?

— Azt szeretnénk elérni, hogy a szatmáriak büszkén osszák meg a városi marketinganyagokat, hogy ők is részesei legyenek ennek a városimázs-építési folyamatnak. Ez viszont nem egy hét és nem egy hónap alatt fog kikristályosodni. Az arculatépítésben az a tapasztalatom, hogy bár fontos a nagyközönség bevonása, de nem a leghatékonyabb és nem garantálja a legjobb eredmény megszületését. Volt pár ilyen logóversenyem a rendezvényeim arculati rebranding folyamatának részeként és azt mondhatom, a facebookos like-ok lemérik az aktuális „pulzust”, de lehet az pár év múlva túlhaladott lesz. Mi a grafikusoktól olyan arculatot várunk el, amely több év távlatában is reprezentatív kell legyen. Meg kell találjuk az egyensúlyt a szakemberek, grafikusok koncepciói és a közönség ízlése között.

— Miért van szüksége arculatra és marketingre egy városnak? Mihez tud vele kezdeni?

— Ugyanazért, amiért a hölgyek sminkelik magukat vagy amilyen okból a férfiak behúzzák a pocakjukat a fotókon. Komolyra fordítva a szót: az egységes, modern városi arculat komolyságot mutat kifelé, befektetők, partnerek számára, nem döntő tényező egy beruházási döntés során, viszont hozzájárul a kedvező benyomás megteremtéséhez. Hogy mihez tud vele kezdeni, egy példán keresztül szemléltetném: ha egy nemzetközi konferencia szervezője kinézi magának a várost, akkor először a weboldalt, Facebook-oldalt, majd a szállásadatbázist nézi meg, megtekinti egy városi rendezvény összefoglaló videóját, e-mailt ír a turisztikai információs irodának, aztán eljön tárgyalni… és ahhoz, hogy számára Szatmár vonzóbb legyen, mint Nagybánya, ilyen apró részletekből áll össze a városunkról alkotott kép.

Princz Csaba