Folyó hónap 4-én huszonnegyedik alkalommal tartották meg az Ökumenikus Női Világimanapot Szatmárnémetiben. Bogya Kis Mária református lelkipásztornő-szervezővel Pálffy Tamás Szabolcs unitárius lelkész, önkéntes imanapi munkatárs beszélgetett.
— Mit kell tudni az indulásról, milyen volt a kezdet?
— 1990-ben újraindulhatott a nőszövetségi szolgálat az Erdélyi- és Királyhágómelléki Református Egyházkerületekben. Mint református lelkipásztornő én lettem a Szatmár megyei református nőszövetségek elnöke (43 egyházközség), így az Ökumenikus Női Világimanap megszervezésére is én kaptam megbízatást az Országos Ökumenikus Fórum vezetőségétől, mint Szatmár megyei koordinátor.
— Mikor és hol sikerült megtartani az első Női Világimanapot?
— Szatmárnémetiben 1993-ban sikerült megszerveznünk az első imanapot, és a helyszín a Láncos-templom volt. A kezdetekkor kapcsolatot kellett teremteni a történelmi felekezetek között, és női szinten első perctől pozitív volt a hozzáállás, már az első alkalmakra több százan gyűltünk össze.
— Milyen volt a folytatás?
— Az évek során, nagy örömünkre, imanapi mozgalmunkhoz csatlakoztak a különböző felekezetek asszonyai. Minden évben más országért imádkozunk. A világ több mint kétszáz országában élő keresztyén asszonyok csatlakoztak az imanapi mozgalomhoz. Igyekszünk minden esztendőben más felekezet lelkipásztorát felkérni az igehirdetés szolgálatára.
— Mely vallásfelekezet részéről vettek részt legnagyobb számban eddig az ökumenikusnak számító eseményen? Mely templomokban gyűltek össze közös imádkozásra?
— Legtöbben a református és a római katolikus egyház hívei vesznek részt imanapi alkalmainkon. A legtöbb imanapi alkalmunkat a Szamos-negyedi református templomban tartottuk, de voltunk már a Szatmár-Németi református templomban és az evangélikus imaházban, a római katolikus székesegyházban, a Hildegárda, a Szentlélek plébániatemplomban, a központi ortodox katedrálisban, a görögkatolikus Szent Miklós-templomban és a baptista imaházban is.
— Szatmárnémeti város lakosságának felekezeti „mutatói” ismeretében a női világimanap résztvevői többsége nem a többségi egyház (görögkeleti ortodox) hívei közül kerül ki. Feltételezem, hogy volt kezdeményezés a román ajkú, görögkeleti vallású nők „bevonására”.
— Kezdetektől kapcsolatunk van az ortodox egyház képviselőivel, évről évre meghívót küldünk át a találkozónkra. Több alkalommal képviseleti szinten részt vettek ortodox esperesek és lelkipásztorok és az egyházuk nőtagjai is.
— Amennyiben visszatekintünk az utóbbi három világimanap liturgikus palettájára, lelkészi szolgálattevők rendjén mit tudhatunk, kik végeztek szolgálatot?
— 2014-ben az Északnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség Szatmárnémetiben lakó lelkésznőjét, Pálffy Anna-Máriát kértük fel szószéki szolgálatra, tavaly a magyar fővárosból érkező B. Pintér Márta, a Magyar Evangélikus Egyház női missziói lelkésze hirdette az igét, múlt héten pedig Ft. Hársfalvi Ottó szatmári főesperes, székesegyházi plébános mondott szentbeszédet.
— A házigazdák befogadó szeretetét és a nőszövetségek kohéziós erejét tapasztalhattuk meg az előző évek imanapi rendezvényein. Milyen volt az idei imanap?
— Idén a római katolikus Szentlélek plébániatemplom vendégei lehettünk, ahol Ft. Vojtku László házigazda-plébános biztosított helyet az imanap megszervezésére. Ft. Hársfalvi Ottó, a római katolikus székesegyház plébánosa szívhez szóló beszédével hirdette meg Jézus Krisztus bátorító üzenetét: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa” (Mk.10,14). A kubai asszonyok által elkészített programot felolvasták a történelmi felekezetek képviselői, elnöknők és lelkésznők/lelkipásztornők: Répásy Mária (római katolikus), Pallay Eleonóra (görögkatolikus), Nagy Erika (református lelkipásztornő), Szűcs Tünde (baptista), Pálffy Anna-Mária (unitárius lelkésznő), Révész Katalin (evangélikus). Kubai énekre tanított Orosz Márta zenetanárnő, és az országot Bogya-Kis Ferenc református lelkipásztor mutatta be képekben.
— Milyen érzések, gondolatok fogalmazódtak meg az idei imanap során?
— Hálás vagyok Istennek és asszonytestvéreimnek, hogy az évek hosszú során erősödött közöttünk a testvéri kapcsolat, miközben minden esztendő március első péntekén a világ egyik országáért tárjuk könyörgéseinket az Úr elé, mint Jézus Krisztus megváltott népe, nagy családja, egymáshoz is közelebb kerülünk. Huszonnégy évvel ezelőtt nem volt egyértelmű, hogy le fogunk tudni ülni együtt imádkozni, de ma már ez a természetes. Ha Isten megtartja életünket, jövő év márciusának első péntekén jubileumi imanapot tartunk. „Engedjétek hozzám jönni” az édesanyákat, mert a szeretet parancsát megélő, Istennek engedelmeskedő, imádkozó embereké az Isten országa!