Nagyszínpadi mesejáték-bemutató lesz ma a Harag György Társulatnál. Lázár Ervin klasszikussá nőtt kortárs meseregényéből, A Négyszögletű Kerek Erdőből készült zenés színpadi változat. Kányádi Szilárdot, az előadás rendezőjét kérdeztük az előkészületekről.

— Hogyan és kikkel alakítottátok át színpadi zenés mesejátékká az ismert mesefüzért?

— Onnan kezdeném, hogy az ötlet megszületése után azonnal el is vetettem a tervet, mert már a darabválasztás is problémákat vetett fel. Majd köszönhetően az alkotócsapatnak, Bertóti Johannának, Moldován Blankának, Fornvald Grétinek és Györfi Csabának, újra megszerettem az anyagot. Ahogy elkezdtünk rajta ötletelni, elkezdett kivirágozni az anyag, elkezdte megmutatni azokat a szépségeit, azokat a gyerekek számára is érdekes részeit, amit érdemes szerintem felvinni a színpadra. Így esett a döntés a Négyszögletűre. Aztán egy gyümölcsöző munkafolyamat eredményeként kialakult a dramaturgiája a történetnek. Mert az egyik legnagyobb nehézséget az jelentette, hogyan lehet ezt színpadra tenni. Mit szemezzünk ki, mit válasszunk ki abból a rengeteg anyagból, amit Lázár Ervin A Négyszögletű Kerek Erdőben mesefüzérként megírt. Ebben kellett egy dramaturgiai szálat találni és erre felfűzni a kiválasztott történeteket.

— Mi érdekelt a darab színpadra állításában? Milyen témák, kérdések merülhetnek fel, miről lehet mesélni ennek a mesének a kapcsán a gyerekeknek?

— Egyre inkább megbizonyosodom a felől, hogy Lázár Ervin felnőtteknek írta ezt a művet, ugyanis olyan alapvető emberi témákra mutat rá, mint például egymás elfogadása, hogy a szeretetnek milyen nagy fontossága van a mindennapjainkban, hogy a „nyugalom szigete” kialakításának milyen fontos szerepe van az együttélés során. És még rengeteg olyan dolog, ami inkább a felnőtteket érintő példázat. Teszi ezt rafinált módon, gyerekfigurákkal, de ha jól megvizsgáljuk, ezek igazából felnőtt figurák, átalakítva mesefigurákká. Ez volt, ami legelőször megfogott ebben a történetben, sikerül-e átvinni, színpadra vinni úgy a gyerekeknek, hogy ők is megértsék az egymás elfogadásának, az összetartásnak, a szeretetnek az erejét. Mit jelent ez a számukra, mennyire jön át számukra és nyilván az őket kísérő pedagógusok, szülők számára.

— Mi a megfejtésetek, van ennek a Kerek Erdőnek megfelelője a mi világunkban? Mi a titka egy jól működő közösségnek? Miért érzik itt jól magukat a lakók?

— Szerintem utópisztikus ez a varázshely a mi világunkban, mert azon múlik, hogy egy közösség eldönti-e, hogy ezt ki szeretné alakítani, hogy az élete az elfogadáson, az odafigyelésen, a szereteten alapuljon vagy sem. Nincs köztes állapot. Vagy így, vagy sehogy. Ezt megpróbáljuk a hátralevő próbaidőben érzékeltetni, kiélezni erre a dologra, hogy ez egy más hely, másik világ. Ide betolakodhat Zordonbordon az ármánykodásaival, és látszólag sikerülhet is neki megbolygatni, felrobbantani ezt a „varázsszigetet”, de végül az az alapvető összetartó erő győz, ami erre a helyre jellemző, ami értékessé teszi a helyet. Pont a végén derül ki, a „Gyere haza Mikkamakka, mert jönnek a pomogácsok!” részből, ahol próba elé kerülnek az erdő lakói Mikkamakka nélkül. És már-már elbukik a csapat, de hazaérkezik Mikkamakka, akinek a szervezőereje, tapasztalata, tisztánlátása mindenféleképpen fontos, hogy helyrekerüljenek a dolgok és a közösség tagjai felismerjék értékeiket és bízzanak ezekben. És az is olyan emberi tud lenni, ahogy felmutatja az író, hogy mennyire bele tudunk vakulni és el tudjuk hinni a saját magunk fontosságát a mindennapokban. „Nekem most fontos dolgom van, én felnőtt vagyok, ezt nekem meg kell csinálni” — mondjuk sokszor és közben meg az, ami fontos volt, hogy az illetőt szerettem, elfogadtam, egyszerűen eltűnik! És marad csak az a konok, szemellenzős irányvonal, ami szerencsére itt a mesében feloldódik.

— A szereplőket, ahogy a meseregényben az írót, Mikkamakka viszi ebbe a csodaerdőbe és ő egyfajta irányítóként, vezérként egyengeti a szereplők útjait. Milyen egy jó irányító?

— Szerintem Mikkamakka az eszményképe egy jó vezetőnek, ugyanis ő az, aki az orrára koppint azoknak, akik esetleg túltolták a személyeskedést, a beszólást, az irigykedést vagy a nagyképűséget. Illetve ő az, aki nem csak leszervez, elöl megy, aki képvisel, aki utat vág, hanem azáltal, hogy meghívta a Szomorúság elől menekülőket ide, a Négyszögletű Kerek Erdőbe, felelősséget vállalt értük. Az az egyik legfontosabb képessége a vezetői képességei mellett, hogy felismeri az emberben, illetve a figurákban az alapvető Szomorúságot és akkor lép be az életükbe. Van egy kis megváltó-áthallás a karakterében, ezt nagyon finoman mondom, ezt láttam én benne.

— Kik játsszák az erdő „elhíresült” lakóit?

— Mikkamakkát Kovács Nikolett, Vacskamatit Sándor Anna, Szörnyeteg Lajost Marosszéki Tamás, Ló Szerafint Bogár Barbara, Aromót Orbán Zsolt, Dömdödömöt Zákány Mihály, Bruckner Szigfridet Bodea Tibor, Nagy Zoárdot Frumen Gergő, Mamintit és a Virágot Varga Sándor, Zordonbordont és Doktor Zirrzurrt pedig Péter Attila Zsolt.

— Téged melyik szereplő alakítana egy rólad készülő filmben?

— Az olvasópróbán azt mondtam a csapatnak, amikor beszélgettünk a figurákról, hogy a szívemhez a legközelebb Szörnyeteg Lajos karaktere áll. Ő a legnagyobb szívű behemót. Lehet, hogy egy kicsit lassú, lehet nehezebb felfogású, de éles helyzetben vág az esze, mert ő a szívére hallgat. A többieket az agyuk, a vehemens természetük, a frusztrációjuk viszi, őt a szíve. Olyan, mint egy zen mesefigura. Ő van és akkor cselekszik, amikor kell, de amúgy meg alapvetően szeret. Ezzel nem válaszoltam a kérdésedre, de az biztos, hogy Szörnyeteg Lajos áll hozzám a legközelebb.

— Az előadás képi és zenei világában kik voltak az alkotótársaid, valamint a mozgást ki koreografálta?

— Úgy tevődik össze a csapat, hogy a zeneszerző Moldován Blanka, aki egyben a maszkokat is megtervezte az előadáshoz, a dalszövegek szerzője és az előadás dramaturgja Bertóti Johanna, a díszletet és jelmezeket Fornvald Gréti álmodta meg, a mozgást Györfi Csaba koreografálta. A zenei alapok hangszerelésében a Blue Sound Stúdió működött közre, Simion Bărnuţiu vezetésével.

— Milyen korosztályoknak játsszátok az előadást?

— Iciri-piciri bérlettől ifjúsági bérletig játsszuk az előadást. Ez egy új szervezési helyzetet alakít ki számunkra, hiszen egy kis áthangszerelést igényel a különböző korosztályok nyelvén szólni. Ez egy új tapasztalás lesz a számunkra is, hogy mi hogyan működik a különböző korosztályok befogadási folyamatában.

Márk-Nagy Ágota