Karácsonyi Zsoltot, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztőjét, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnökét a pénteken 17 órától az Ács Alajos Játékszínben megrendezésre kerülő „Csavargás, írók, mégmodern” című felolvasóest kapcsán kérdeztük.

 — Megkérném, mutassa be a kolozsvári Helikon irodalmi folyóiratot és ismertesse annak stratégiáját!

— A Helikonnak, mint kéthetente megjelenő irodalmi folyóiratnak elsődleges célja, hogy eljuttassa az olvasókhoz a kortárs magyar irodalmat, miközben a régiekre, irodalomtörténetünk jeles személyiségeire, meghatározó eseményeire is gyakorta visszatér. Emellett fontos jellemvonása lapunknak, hogy a szépirodalmi szövegek mellett a társművészetekről (filmről, színházról, zenéről, képzőművészetről) is rendszeresen közöl elemző jellegű írásokat. Sajátosságunk az is, hogy külön rovatot biztosítunk a tehetséges pályakezdőknek, a Serény Múmia, majd 2005–től A nagy Kilometrik hasábjain indultak szinte kivétel nélkül mindazok, akiket manapság fiatal erdélyi íróknak szokás nevezni.

— Rendszeresen tartanak felolvasó esteket Kolozsváron, valamint szerte Erdélyben, sőt, külföldre is eljutnak. Mi a céljuk ezekkel a rendezvényekkel, és milyen ezeknek a fogadtatása?

— Még a múlt évezred vége felé is érvényes volt az a mondat, hogy „jó bornak nem kell cégér”. Ma már ez nincs így. Fontos az olvasókkal való rendszeres kapcsolattartás. Kolozsvári, erdélyi felolvasásaink, körútjaink éppen erről szólnak, miközben a külföldi, Kárpát–medencei jelenlét is fontos, hiszen összmagyar kultúrában, egységes magyar irodalomban gondolkozunk.

— Hogyan látja ön a kortárs irodalom jelenét, és milyen reményei vannak a jövőre nézve?

— Az irodalom nincs jobb vagy rosszabb helyzetben, mint kétszáz vagy akár kétezer évvel ezelőtt, természetes, hogy egyesek folyamatosan a közelgő, vagy már meg is érkezett vészterhes időkre figyelmeztetnek, mások viszont optimistábbak — én utóbbiak közé tartozom. A múlt század elején sokan féltették az irodalmat, hogy a rádió, a film, a televízió miatt háttérbe szorul. Manapság, amikor a világháló időszakát éljük, mindenki az internettől félti az irodalmat, pedig az irodalom nem szorul védelemre, ha — és ez egyáltalán nem könnyű feladat — képes eljutni a mindenkori olvasóhoz. A szerzők és az irodalmi lapok mellett azonban a könyvkiadókra hárul a legnagyobb szerep, ami a kortárs irodalom népszerűsítését illeti. Sajnos, a kiadók e feladatukról néha hajlamosak megfeledkezni...

— Megkérem Karácsonyi Zsoltot, a költőt és a szerkesztőt, hogy beszéljen munkásságáról!

— Legutóbbi, A Krím című verseskötetem júniusban jelent meg a budapesti Orpheusz Kiadónál, amely az elmúlt öt évben írt verseimet tartalmazza. Az elmúlt húsz évben azonban, túl az eddig megjelent köteteken, költőként, műfordítóként, kritikusként is rendszeresen publikáltam a különböző magyar irodalmi folyóiratok hasábjain. Szerkesztőként is másfél évtized van már a hátam mögött lassacskán, és ilyen szemszögből nézve is elmondhatom: szerencsére az erdélyi magyar irodalomban van kellő erő a folyamatos frissülésre, megújulásra.

(Karácsonyi Zsolt 1977–ben született Aradon. A kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke. Hat verseskötete, egy tanulmánykötete és tíz műfordításkötete jelent meg.)

Elek György