Az emberi természet egyfajta görbe tükre is volt a szlovén társulat „intergalaktikus”, rózsaszín párbeszéde a szatmáriakkal ma délután.

Ismét egy különleges előadás nemcsak nézői, de aktív résztvevői is voltak a szatmárnémetiek ma délután, a szlovéniai Kud Ljud társulat művészeinek és Az invázió című, interaktív utcaszínházi produkciónak köszönhetően. A történet végtelenül egyszerű: rózsaszín lények jelennek meg a városban, akiknek minden új ezen a világon, és friss szemmel tekintenek a helyiek számára megszokott környezetre. A történeti egyszerűség viszont igencsak frappáns görbe tükör is, ugyanis a hat rózsaszínke mindegyike egy-egy embertípust jelenít meg. A sétálóutca sarkán feltűnő, kissé bátortalanul lépegető, mindenre határtalanul rácsodálkozó, mindent alaposan szemügyre és szimatra vevő, szelíd típus éles ellentéte volt a „sajtos blokk” negyedik emeleti teraszán feltűnő, 'én vagyok Tarzan, a dzsungel királya' alfahím, aki a rá jellemző vezéregyéniségként viselkedve vezette a csapatot s a nézők seregét, amelyhez a semmiből előteremve csatlakozott a mindenkivel haver, vidám, mókázós és az udvaribolond típus megszemélyesítője, majd a gonosz, gólyalábas-kezes hódító-uralkodó.

Mindegyik a stílusára jellemző módon szemlélte a sétálóutcát, az embereket, ismerkedett velük és egymással is, hol már-már durva kíváncsiságtól, hol igazi érdeklődéstől vezérelve — a rendezvénygödör sarkán, pontosabban az egyik fa tetején pedig várta őket a filozófus, aki típusának megfelelően magasról nézett le rájuk a valóságban és képletesen is, és a későbbiekben sem csatlakozott a csapathoz, hanem egyfajta arisztokratikus közönyös megvetéssel tartotta be a három lépés távolságot, egymagában biciklizett és pózolt az új központi téren. Közben társai egyre inkább barátságot kötöttek az emberekkel, a mostanra szokásossá lett társadalmi normák és szokások mellőzésével, azaz mérhetetlen örömmel öleltek-szorítottak magukhoz vagy épp kaptak ölbe egy-egy nézőt, virágot adtak az áruház előtt üldögélő idősebb néniknek — akik annyira elvarázsolták az egyik rózsaszínke szívét, hogy más nézőktől elcsent táskákkal, sőt, rollerrel kedveskedett nekik. Távozásuk előtt a lények s a nézők hatalmas körbe álltak össze, s vidám csodálkozással néztek a körből felszálló tűzpiros lufi után.

A KaravanAct vándorszínházi fesztivál holnap zárja képzeletbeli kapuit — egy szintén rendhagyó, sétáló előadással, amely 18 órakor kezdődik a nagyparkban, s amely során a szlovéniai művészek visszahozzák korunk világába a közösségi rituálékat.

Szabó Kinga Mária