Két hét alatt három intenzív fejlesztő hetet is szervezett a Boldog Scheffler János Központ, hogy új környezetben szolgáljon jó ingerekkel a város és a régió eltérő fejlődésű gyermekeinek. A találkozóknak az erdődhegyi Helga Winter Közösségi Ház adott otthont.

Harmadik éve szervez „nyári táborokat”, vagyis intenzív fejlesztési heteket a Boldog Scheffler János Központ azoknak a gyerekeknek, akik év közben látogatják terápiáit. Azért nevezik intenzívnek ezeket a heteket, mert folyamatosan együtt vannak a kis kliensekkel a terapeuták, napi nyolc-, illetve huszonnégy órában. Míg első évben a fejlesztő és rehabilitációs központ falain belül zajlottak a táborok, tavaly megpróbálkoztak ezek kiköltöztetésével az erdődhegyi Helga Winter Közösségi Házba. Az akkori pozitív tapasztalatokból kiindulva idén mindhárom táborukat ott rendezték: július 25. és 29. között a nagyobbaknak szánt „önellátós tábort”, augusztus 1. és 5. között pedig TSMT-tábort, valamint az úgynevezett „szülős tábort”.

De miért van szükség igazán ezekre a táborokra? „Lehetőséget adnak arra, hogy jobban megismerjük a gyerekeket — kezdte indoklását kérdésünkre Fazekas Brigitta, a Boldog Scheffler János Központ szakmai vezetője. — Korosztálytól függően minden tábornak más volt a célja. Az első az önellátásra, a kortárs közösségbe való beilleszkedésre figyelt, valamint az ezzel kapcsolatos alapképességek elsajátítását segítette. Az első héten tehát a legidősebbek — 7–15 évesek — táboroztak, akik közül sokakat a központ hamarosan el tud engedni a sikeres terápiás időszak befejeztével. Többségük fejlesztésében ez az utolsó lépcső. Olyan záró értékelést tudunk nekik adni, amelyben igyekszünk a szülők tudomására hozni, mire kell a jövőben hangsúlyt fektetniük a hétköznapokban. Itt tehát már nem az alapkészségeken volt a hangsúly, hanem például a csoportokba való beilleszkedésen — a kortárs közösségben való aktív részvételre készültek. A táborok alkalmával megpróbáltunk ezért valós élethelyzeteket teremteni a gyerekeknek és le tudtuk ellenőrizni, hogy a terápiás termekben kialakított és kifejlesztett készségeket valóban tudják-e a hétköznapi élethelyzetekre alkalmazni. Épületen kívül sokkal több váratlan helyzet adódik, amivel nekik spontán módon meg kell küzdeniük. Kimozdultak a strukturált és előkészített környezetből, de a terapeuták folyamatosan felügyelték őket és segítettek.”

Fazekas Brigitta továbbá elmondta, míg az „önellátós táborok” tavaly is kint zajlottak, a TSMT (tervezett szenzomotoros tréning) és a „szülős tábor” próba jelleggel került az erdődhegyi házba és környékére. Az érintett korcsoport számára hatalmas kihívás volt ebben a környezetben táborozni, itt végigélni a fejlesztő foglalkozásokat — sokkal több zavaró tényező volt, ami elvonhatta a gyerekek figyelmét.

Az egyhetes TSMT tábor alkalmával a gyerekek iskola-előkészítő foglalkozásokban vettek részt, amelyek TSMT- és gyógypedagógiai fejlesztéseket foglaltak magukba egyéni és csoportos formában. De a szabadidős tevékenységeket is úgy tervezték meg, hogy a gyerekeknek folyamatosan lehetőségük adódjon a spontán interakciókra —, hogy egymással kapcsolatot teremthessenek, barátságokat alakíthassanak ki. A terapeuták ilyenkor azt figyelték, hogy az adódó élethelyzetek mennyire jelentenek nehézséget számukra, és ahol kellett, ott rásegítettek. Ők ugyanis azon korcsoport tagjai — 5–7 évesek —, akik hamarosan iskolába mennek, egy új helyszínre, új közösségbe kerülnek, ott kell kipróbálniuk magukat. Azért jó, hogy mindezt most ellenőrizték, mert a fennmaradó hónapokban épp arra tehetik majd a hangsúlyt, amire szükséges.

Ahogy pedig a gyerekeknek szükségük van segítségre a fejlődésben, úgy a szülőknek is az eltérő fejlődésű gyermekeikkel való foglalkozásban, az ő nevelésükben. A „szülős tábort” a gyermekek fejlesztésével párhuzamosan zajló szülőfoglalkozások tették különlegessé és egyedivé. A tábor alatt a tematikus előadásokon, csoportfoglalkozásokon és csoportbeszélgetéseken keresztül próbálták a szakemberek a szülőket érzékenyíteni és valódi segítő csoporttá kovácsolni. Sok kérdés hangzott el az ilyen foglalkozásokon, köztük olyanok, amilyeneket a fehér falak között nem mernek a szülők feltenni. De külön időt szántak a nagy körben tartott beszélgetésekre is, ahol a szülők egymással is megosztották kétségeiket, örömeiket. Az előadásokon túl nem titkolt cél volt a szülők konkrét bevonása a fejlesztő folyamatba, a beszoktatás nehézségeinek megosztásával, a gyermekek szabadidejének aktív megtervezésével és kitöltésével. Olyan egy hetet jelentett ez a tábor, ahol helye volt az önfeledt játéknak és az anya-gyerek kapcsolatnak. A játék és a felszabadult légkör öröméről vallottak a budapesti Ward Mária Gimnáziumból érkezett és a második hét során önkéntes segítséget vállaló fiatalok is.

Összességében tehát elmondható, a Boldog Scheffler János Központ idén tartott — és a Bethlen Gábor Alapkezelő által támogatott — táborai minden eddiginél szélesebb spektrumban hatottak, mind a kedvezményezettek számát és életkorának változatosságát, mind pedig a szülők bevonásával járó hatástöbbletet tekintve. És bár a táborok hatékonyságát az elmúlt évekből már ismerték, az idei tapasztalatok megerősítést adtak annak a döntésnek, hogy a jövőben még nagyobb hangsúlyt fektessenek a táborokra.