Hosszú szenvedés után, életének hetvenharmadik évében elhunyt Hiripi Zsuzsanna keramikusművész.

Hetvenedik születésnapja előtt készítettem vele interjút. Nem volt az a típus, aki szeretett szerepelni, aki szerette, ha ünnepelték. Munkáival számos kiállításon lehetett találkozni évtizedeken át, azok a világ legtávolabbi részeire is eljutottak. A kerámia iránti szeretetét bizonyítja az az életmű, ami szerdán lezárult — Hiripi Zsuzsanna nem áll többet a korong mellé. Az interjúban elmondta, hogy Szatmárnémetiben született, itt érettségizett 1959-ben, az akkori Magyar Leánylíceumban. Csapó Sándortól tanult szobrászatot a Népi Művészeti Iskolában. Miután apját bekényszerítették a kollektív gazdaságba, valami olyan munkát kellett keressen, amiből meg lehetett élni. Az mtsz-ben volt egy könyvelői állás, amit egy tanfolyam elvégzése után elfoglalt. Mivel ez valóságos kényszermunka volt a számára (továbbra is a művészet iránt érdeklődött), szabadidejében Litteczky Ilonához járt rajzot tanulni. A kollektív gazdaságnak volt egy virágkertészete és két virágüzlete, valamint egy virágcserép-készítő műhelye. Egyszer betévedt a műhelybe, és elkezdett korongozni. Egy évig járt le a műhelybe munkaidő után, hogy megtanulja a mesterséget. Amikor úgy érezte, hogy a virágcserép-készítésből meg lehet élni, otthagyta a könyvelést. Összegyűjtötte a városban élő fazekasokat, hogy elkezdje a szatmári népi kerámiák készítését. Később döbbent rá, hogy Szatmárnémetiben nincsenek hagyományai a népi kerámiának, ezért nem igazán van mire építkezni. Az, ami itt található, a sárközi, a vámfalui és a nagybányai keveréke, ezért megpróbált egy egyéni stílust kialakítani. Az egyesület 1970-ig működött. Akkor az árvíz sokaknak tönkretette a házát, az emberek az újjáépítéssel voltak elfoglalva, így egyedül maradt a műhelyben. Ekkor kezdett el vázákat, falilámpákat és egyéb díszítőtárgyakat készíteni. 1977-ben felkereste egy riporter a kolozsvári rádiótól, és felkérte, hogy állítsa ki munkáit a rádió előcsarnokában. Ezt követően sorozatosan érkeztek a felkérések kiállításrendezésre Bukarestből, Százhalombattáról, Sopronból, Vácról, Stuttgartból, Verőcéről és nagyon sok más városból. Sok tanítványa volt, de közülük egy sem maradt meg a szakmában. Mint mondta, a korongozáshoz fizikai erőre, kitartásra és nagyon sok ötletre van szükség.

Hiripi Zsuzsanna, nyugodjon békében!

Elek György