Tegnap a Németi református templomban az egyetemes imahét záró istentisztelete keretén belül emlékeztek meg a doni katasztrófáról. A megemlékezésen jelen volt a Don-kanyarnál történtek egyetlen élő szatmári szemtanúja, a 93 éves Ferenczi Lajos.

Az egyetemes imahét záró istentiszteletén nt. Király Lajos, a Szatmári Református Egyházmegye esperese hirdetett igét. A lelkipásztor a samáliai asszony történetét értelmezte, a történetet, ami egy asszony talpon maradásáról szól. A samáliai asszonynak kiszolgáltatott és mellőzött élete volt, aki a Jézussal való találkozáskor rádöbbent, hogy csak Jézus közösségében tud megmaradni. Jézus ma is fel akarja tölteni a lelkeket. A samáliai asszony olyan vizet adott Jézusnak, amitől újra megszomjúhozik az ember, Jézus viszont az élet vízét ajánlja fel az embereknek, amitől soha meg nem szomjúhozunk — mutatott rá az igehirdető. Amikor Jézus találkozott a samáliai asszonnyal, nem volt megengedett, hogy egy férfi és egy nő beszélgessen, vagy egy férfi vizet fogadjon el egy nőtől. Az igehirdető feltette a kérdést: mi a helyzet a mi egyházunkban? Vannak-e olyan szokások, amelyek az élet ellen vannak? Teszünk-e valamit azért, hogy a családokban ne alakuljanak ki olyan szokások, amelyek nem a családok javát szolgálják? Jézusnak a samáliai asszonnyal való találkozása fordulópontot jelentett. A legnagyobb beszélgetések kettesben történnek, ma is időt kell szentelni a kettesben történő beszélgetéseknek. A samáliai asszonyról kiderült, hogy volt öt férje, most mégis magányos, üres az élete. A Jézussal való találkozása változást hozott az életében. Megtanult különbséget tenni aközött, hogy mi van és mi kellene hogy legyen. Azzal, hogy a samáliai asszony ott hagyta Jákob kútjánál a korsót, ott hagyta addigi életét is. A ma embere is el kell hogy döntse: ott akarja-e hagyni az addigi életét, hogy bekövetkezzen a változás, vagy ott marad az ürességben, a magányban.

Az igehirdetést követően Sipos Miklós házigazda lelkipásztor köszöntötte a 93 éves Ferenczi Lajost, aki megjárta a Don-kanyart, túlélte a doni katasztrófát és személyes tanúja az ott történteknek. Dr. Szőcs Péter történész-régész, egyetemi tanár, a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója ismertette a II. magyar hadsereg hősies helytállását a túlerővel szemben. A többnyire fiatalokból álló magyar sereg számára nem volt biztosítva az élelem, a fegyverzet és a ruházat, a közel negyvenfokos hidegben tehetetlenné váltak és kénytelenek voltak meghátrálni.

Az előadást követően a résztvevők megkoszorúzták a templomkertben lévő doni emlékművet.