Senki nem tudja, miért kellett változtatni az eddigi, nagyjából kiszámítható-tervezhető költségvetést generáló rendszeren — valószínűleg maguk a változtatók sem. Lehetetlen helyzetben vannak az önkormányzatok, a kicsi települések pedig még sötétebb jövő elé néznek.

Kormányközeli források hivatalosan (még) meg nem erősített információi szerint az ország költségvetés-tervezetének elfogadására mégsem ma délután/kora este, hanem majd csak pénteken kerülhet sor — ami nemcsak azt jelenti, hogy egy újabb héttel tolódik annak a dolognak az elfogadása (s azt követően a parlamenti vitája), ami elméletileg már január 1-jétől érvényben kellene legyen, biztosítva az ország működését, hanem azt is, hogy az amúgy is képlékeny és napról napra változó tervezetben újabb módosítások, átcsoportosítások történhetnek. Merthogy a kormány cselezik. Persze nem első alkalommal és nagy valószínűséggel (sajnos) nem is utoljára. „Követem a nyilatkozatokat arról, hogy az önkormányzatok idei költségvetése a legnagyobb, amióta csak léteznek. Gyorsan elkezdek számolni, és nem jön ki jól a számítás: a 2017-es esztendőhöz viszonyítva (amelyben még a helyi költségvetési törvény alapján voltak leosztva a pénzek) mintegy 800 000 lejjel kevesebb folyik be a jövedelemadóból, és mintegy 1 200 000 lejjel többet kell költenünk az állami finanszírozásból „átvett” fogyatékos személyek fizetésére, vagyis 2 millió lej a mínusz. Ez azt jelenti, hogy Romániában nemcsak egy „párhuzamos állam” működik, hanem egy „párhuzamos aritmetika” is?!” — firtatja Ilyés Gyula, részben vetési polgármesterként, részben mint az RMDSZ egykori önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettese, akinek a kisujjában van minden, egy önkormányzat normális működésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati tudás is. „Az egyik legnagyobb gond, hogy nem tudunk előre tervezni — de most már nem is gond, hanem olyan súlyosan zavaró tényező, amely megakasztja az egész működési mechanizmust. A 2006-ban életbe lépett helyi költségvetési törvény — most függetlenül attól, kinek, melyik önkormányzatnak mennyi pénz jutott — kiszámítható volt, nagy vonalakban előre lehetett tudni, mennyi pénzed lesz, mennyiből gazdálkodhatsz, és nem értek nagy meglepetések, amikor végül jóváhagyták az országos költségvetést. Ezt a többé-kevésbé kiszámítható, mondjam úgy, tervezhető rendszert tavaly már felborították, de nem tudták jól kezelni, folyamatosan toldozták-foldozták, amit kitaláltak, és sajnos ez a mentalitás folytatódik idén is. De hogy mi a szösznek változtattak egy olyan rendszeren, ami többé-kevésbé jól működő költségvetést generált, azt senki nem érti és nem tudja. Mély meggyőződésem, hogy még maguk a változtatók sem” — mondja. Mint magyarázza, az idei költségvetés-tervezet célja egyértelmű: „megvágni” az önkormányzatokat. „A tavalyi adócsökkentések ostora az önkormányzatokon csattant, aztán jöttek a mindenféle kompenzálások, de nem segítettek túl sokat, így megfogalmazódott a reális igény: visszatérni a 2017-es szintre — amikor a helyi közpénzek törvénye és a régi adórendszer megállapított egy bizonyos, jól kiszámítható rendszert, főleg nagyvárosok esetében, amelyek 'meg tudtak élni' saját jövedelmükből. És ebből a reális önkormányzati igényből kezdődött a vita — a jövedelemadó 100%-ban helyben marad ugyan, de ezzel együtt újabb kifizetési 'feladatokat' is kaptunk, hiszen több pénzünk lesz tavalyhoz képest. Az lehet, de nem 2017-hez viszonyítva. S nem arról van szó, hogy nem lesz elég pénz a működéshez, de vannak megkezdett beruházások, beindításra váró, már aláírt kivitelezési szerződéssel rendelkező projektek, amelyekre nem fogja futni. A jól működő, lendületes, nagy tömegeket érintő beruházások, beleértve az EU-s pályázatokat is, a fejük tetejére állnak — több millió eurós kieséssel és ugyancsak több millió eurós plusz költséggel kell szembenézzenek az önkormányzatok. A híres adócsökkentésekből senkinek nem volt haszna, a kormány pedig most jön a cselezéssel — de ahol nincs pénz, ott csodát tenni nem lehet. Vetés úgymond gazdag község, viszont rengeteg munkát kell elvégezni, mert eddig nem voltak megcsinálva: tavaly kezdtük el az utcaaszfaltozást, tíz utcával végeztünk is, idénre pedig újabbak vannak betervezve, még hitelt is felvettünk erre. Nem tudom, minek nézünk elébe… Kivárunk, hiszen mást nem tehetünk, de ami most a költségvetés kapcsán zajlik, az az adminisztráció, a közigazgatás teljes csődje” — summázza keserűen. Nem hallgatja el azt sem: mivel sajnos sok a fogyatékos és szociálisan hátrányos helyzetű személy, főleg a kicsi településeken, lesznek olyan kisebb önkormányzatok, ahol a helyben maradt jövedelemadó egyszerűen nem fedezi majd a velük kapcsolatos költségeket, s igaz ugyan, hogy a megyei tanácsok „kötelessége” lesz a hiányok kiegyenlítése, ám a legoptimálisabb esetben is csak működési szinten, a tetszhalál állapotában tudja meg fenntartani őket.

Szabó Kinga Mária