A táncháztalálkozók nagyjai is megirigyelték volna azt a hangulatot és András-napi mulatságot, amelyet a Röpike Egyesület és Néptánccsoport szervezett a Lépésházban, és amelyről túlzás vagy elfogultság nélkül mondható: ilyen még nem volt Szatmáron. Nem csak a néptánc és -zene öröme rezgett a levegőben, hanem az az időtlen, megfoghatatlan erdélyi virtus is, amellyel őseink mulattak évszázadokon át.
A koncertet gyermektáncház váltotta, a Rekettye Kulturális Egyesület által támogatott Komák zenekar fáradhatatlanul húzta a felcsíki, a pergő moldvai ritmusokat, kicsik és nagyok örömére s a mulatozás első részének alig-alig tudott véget vetni a vacsora. Pontosabban nem is vetett véget, hiszen a zenészek muzsikálni jöttek, s amíg a közel 250 főnyi résztvevő asztalhoz ült bent a Lépésházban, a Kolozsvárról – Mérából érkezett zenészek a teraszon „melegítették”vonóikat, hegedűiket, brácsát és harmonikát hamisítatlan erdélyi dallamokkal.
A vacsorát követő, hajnalig tartó felnőtt-táncházat még inkább a jó értelemben vett szilaj mulatozás követte, s fáradhatatlanul járták a szatmári, mezőségi, széki lépéseket.
Szabó Kinga Mária
Határtalanul rovatunk a Culture Plus Egyesülettel partnerségben a Nemzeti Együttműködési Alap-NEA támogatásával valósult meg.