A lángos a magyar konyha hagyományos, lágy kelt tésztából készülő, sült lepénye. Eredete valószínűleg a kenyérével egy időre tehető, ugyanis a lángos is kenyértésztából készül — írja a hazipatika.com.

Neve a láng szóból eredeztethető, valószínűleg azért, mert a lángost régen a kemence elülső részében sütötték, (de akkor még nem zsiradékban). Figyelemreméltó ugyanakkor a törökök hasonló, zsírban sült tésztájának neve is: lalanga, amely akár a török eredetre is utalhat.

Hogy készült régen?

A megkelt kenyértésztából kiszakítottak egy darabot, és azt nyújtották ki kézzel, majd a parázsra dobták. Kenyeret általában 5-7 naponta sütöttek és vele egy időben készült a lángos is, így azokon a napokon, amikor az új kenyér készült, a kenyérlángost reggelire, tejföllel, lekvárral vagy porcukorral fogyasztották. Az otthoni kenyérsütés hagyománya eltűnt, átadta helyét az olajban sült strandlángosnak. A hagyományos kenyérlángos, a kemencében sült, általában hagymás-szalonnás-tejfölös sült kenyértészta újra kapható vásárokon, népi fesztiválokon - langalló néven.

A tökéletes lángos receptje

Az alaprecept szerint az élesztőt kevés cukorral és langyos tejjel felfuttatják, majd hozzáadják a lisztet, sót, langyos vizet és egy kevés olajat. Dagasztjuk, kelesztjük, szaggatjuk és forró olajban kisütjük.

A tökéletes lángos:

1. széle, karimája vastagabb, puha és foszlós (látszatra is friss kelt tészta benyomását kelti)

2. befelé haladva vékonyodik, de belül sem papírvékony, és nem roppan (nincs túlnyújtva)

3. nem folyik belőle a zsiradék, akkor sem lesz olajos mind a tíz ujjunk, ha szakítva-törve fogyasztjuk (jól van kisütve)