A kulturális-történelmi örökség szimbólumként, talán a város legtöbbet fényképezett épületeként a városi parkra néző impozáns, klasszicista homlokzatával Szatmár történelmének szemtanúja.
Csoportok idegenvezetését kínáló lehetőséget is biztosít a megújulás, kérésre Várady Lajos várja a diákcsoportok, turisták jelentkezését, hogy szemléletes történeteivel, tudásával felfedje a szobrok, festmények, relikviák, címerek mögött megbújó történelmet. Előzetes egyeztetés a 0040.746.534.814-es telefonszámon lehetséges.
A jelenlegi székesegyház helyén 1786–1789 között egy barokk plébániatemplom épült. Amikor 1804-ben, II. Ferenc császár és VII. Pius pápa korában e térség levált az egri egyházmegye területéről, és létrejött a szatmári egyházmegye, a templombelső szűkösnek bizonyult, és elkezdődött a székesegyház átépítése.

Az első átalakítási munkálatok báró Fischer István (1804–1807) püspöksége idején kezdődtek, amelyet Klobusitzki Péter püspök folytat (1807–1821) és Hám János püspök fejez be 1837-ben.
A székesegyház főbejáratát a hat korinthoszi díszítésű oszlop teszi monumentálissá, fölöttük pedig a Megváltó, Szent Péter és Szent Pál szobrai őrködnek a város nyugalma fölött. A templom talapzati részein, beépített fülkékben Szent István és Szent László királyok szobrai láthatók.
A templom kupoláját, a mellékhajókat, a portálét és a két tornyot a XIX. század harmincas éveiben építették. Ezeknek az átalakításoknak köszönhetően vált klasszicista stílusúvá, miután kinézetét nyugodt monumentalitás, az antik elemek szabad alkalmazása, ünnepélyesség jellemzi. A templom belső terében a barokk stílus van túlsúlyban, de felfedezhetjük benne a klasszicista vonásokat és más stíluselemeket is.
A belső tér ékessége a Tomán Félix által 1905-ben, carrarai márványból készített főoltár, amelynek Krisztus mennybemenetelét ábrázoló festményét Pesky József (1795–1872) magyar festőművész készítette 1837-ben.
A kupola központi festményét, mely a 12 éves Jézust ábrázolja a jeruzsálemi templomban, 1836-ban Reidler János készíti, amit majd 1904-ben Scheuchl Tamás restaurál, amikor is az alsó szinten megjelenő papok és tudósok közé megfesti Hám János és Mészlényi Gyula püspökök arcképeit is.
A két mellékhajóban nagyszerű mesterségbeli tudással kivitelezett, nemes színvilágú festmények láthatók: Krisztus a kereszten és a Fájdalmas Szűz Mária.
A templombelső jobb oldali részében található a 2011. július 3-án boldoggá avatott Scheffler János emlékszobája és a földi maradványait tartalmazó síremlék is. A templombelső bal oldalán található a Hám János püspök földi maradványait tartalmazó síremlék. Ezek Sabău-Trifu Cristina tervei alapján készültek.

A főbejárat fölötti karzaton található a Rieger Ottó budapesti orgonakészítőnél megrendelt, Haller Jenő tisztelendő által tervezett orgona, mely 1925-ben érkezett meg. Formája és díszítése szervesen illeszkedik a belső tér hangulatához, hármas tagolású ornamentikájának alkotóelemei — az oszlopocskák, párkányok, aranyozott szalagocskák — a kanonoki stallumok és a szószék motívumvilágával rokoníthatók.
A templom bal oldalán található régi sekrestye termeiben került kialakításra 2008-ban a Mészlényi Gyula püspök nevét viselő Egyházművészeti Múzeum, mely művelődéstörténeti és művészettörténeti szempontból számos értéknek ad otthont. Az állandó kiállításban egyaránt láthatunk festményeket, szobrokat, textíliát, liturgikus tárgyakat, zárdamunkát, votiv képeket, offereket. A múzeum Puskás Éva és Sulyok László restaurátorok munkája.

Az épület restaurálási munkálatait az Európai Regionális Fejlesztési Alapból finanszírozott projekt révén sikerült megvalósítani, melynek célja az épület, a homlokzat, a tetőszerkezet állagmegőrzése és restaurálása mellett a művészeti kő- és fémelemek megújítása, a történelmi örökséget látogatók számának növelése, ezáltal a városba érkező turisták számának növelése.

Forrás: A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye honlapja és a székesegyház turisztikai szórólapja

Összeállították: Márk-Nagy Ágota és Kovács Zsolt, Kulturális Turisztikai Iroda, Szatmár Megyei Múzeum