A Corvus Regia Íjászegyesület tagjai harmadik alkalommal szerveztek nemzetközi szintű megmérettetést a Károlyi-kastély parkjában.

Különböző nehézségű pályák alkották a versenyszámok helyszíneit a nagykárolyi Károlyi-kastély parkjának dombjai között. A biztonsági elvárásokat betartva ugyanis ezen dombok között volt a helyszíne annak a versenynek, amelyet a nagykárolyi Corvus Regia Íjászegyesület tagjai rendeztek meg szombaton. Lászlóffy Csabát, az egyesület egyik tagját a verseny részleteiről kérdeztük.

„Harmadik alkalommal szerveztük meg íjászversenyünket, amelyre szerencsére igen sokan érkeztek. Elsősorban Magyarország keleti részéről, a Keleti Gyepűhöz tartozó íjászegyesületektől, valamint a Felvidékről, Királyhelmecről érkeztek íjászok. A nagykállói Csillagösvény és a Turáni Sólyom egyesületektől érkeztek, valamint akadtak hajdúböszörményi, hajdúdorogi, újfehértói versenyzőink is. Egyénileg is vártuk a nevezőket a versenyre, nem csak olyanok érkeztek, akik egyesülethez tartoznak. A szervezéskor annyiban korlátoztuk a jelentkezőket, hogy meghatároztuk, milyen típusú íjakkal versenyezhetnek a megmérettetésre érkezők. Hagyományos, történelmi íjakkal lehetett nevezni, például olimpiai vagy sportíjakkal, csigás íjakkal nem. A történelmi íjakhoz tartoznak a magyar jellegű íjak, a hun, a szkíta, az akkád, az asszír íjak, amelyek fából vagy valamilyen modernebb eljárással készülnek, de hagyományos formájú, szerkezetű íjnak kellett lenniük. A versenypálya kialakításakor elsősorban a biztonsági eljárásokat vettük alapul. A részletes pályakialakítás során mindig az adott terep jellegzetességeihez alkalmazkodunk. A nagykárolyi verseny helyszíne ideális volt, hiszen a park dombjai között nagyszerű helyszíneket tudtunk kialakítani. A vendégeinknek is nagyon tetszett a helyszín, örömmel vették birtokba és teljesítették a verseny helyszíneit, pontjait. A terep kialakításakor elsősorban a biztonsági elvárásoknak igyekeztünk eleget tenni, hogy a versenyszámok teljesítése közben a kilőtt nyílvessző útja ne keresztezzen más célnál álló embereket. A versenyzők több számban is megmérettettek: voltak fix célpontok, és két mozgó célpontra is lőniük kellett. Utóbbi során négy nyílvesszőt lőhetett ki a versenyző, s mindegyik célpontra csak egyet, miközben forgott a korong. Volt egy libegő cél is, ami egyfajta jelzőlámpa-célrendszernek megfelelően működött, a legmagasabb pontszámot a legkisebb cél pontos eltalálásáért kaphatta a versenyző. Ezeken kívül lehetett még hagyományos céltáblákra lőni, valamint életnagyságú állatok műanyag másaira is lőttek a versenyzők, akik oklevéllel, éremmel gazdagodva tértek haza a versenyről” — nyilatkozta Lászlóffy Csaba.

 Tőtős Tímea