Négynapos dzsessz, rock, folk és művészeti minifesztivál zajlott az elmúlt hét végén Szatmárnémetiben, főleg a helyi és autentikus művészek juthattak szóhoz az SM@rt Days-en is.

Két éves lett idén a szatmárnémeti SM@rt Days fesztivál és ugyanazon az úton haladt tovább, mint amin tavaly elindult: fellépési, szereplési és bemutatkozási lehetőséget biztosítani az egyéb fesztiválokon elhanyagolt stílusoknak, művészeti irányzatoknak. A helyi fesztiválok közé elég nehéz beilleszteni a Szatmári Művészeti Napok nevet érdekesen használó fesztivált. Önmagában nézve egy elfogadható rendezvénye ez a városnak, de a többi, a nyár folyamán ingyenesen látogatható szabadtéri fesztiválokkal egy kalap alá véve eléggé elvész. Méreteit tekintve nem veheti fel a versenyt a szatmárnémeti városnapokkal, a megyenapokkal, vagy a Partiumi Magyar Napokkal, azonban a szervezők elmondták, nem is ez vele a céljuk. A G. M. Zamfirescu Művelődési Központ saját fesztiváljaként tavaly életre hívott SM@art Days ugyanis nem a nagy tömegeknek megfelelni kívánó rendezvénysorozat, hanem a művház vezetőségének saját szája íze szerint összeállított, a városban eddig megszokottaknál művészetbarátibb buli.

Ezért volt az, hogy a Kossuth-kerti színpadon megfért egymás mellett és egymás után a folk a metállal, a mulatós a blues-zal, vagy az alternatív a reggae-vel. A dák hagyományőrzők sátra közelében helyet kaphatott a szatmári képzőművészek kiállítása, a bóvliárusok mellett ott lehetett a házi készítésű szappanokat is árusító kézműves sátor.

Az első nap viszont csak a dzsesszé volt, a Sebastian Spanache trió, illetve Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint a Decebal utcai zsinagógában lépett fel, péntektől viszont a Kossuth-kert volt a központi helyszín, itt lett megácsolva a színpad, itt kaptak helyet a hagyományőrző és népművészeti sátrak, meg a lacikonyhák. A nagy meleg sajnálatos módon rányomta a bélyegét a kora délutáni programokra, főleg a hét-nyolc óra után kezdődő koncerteknek volt látogatottsága, és ha a folk továbbra sem húzózenéje a fesztiváloknak Szatmárnémetiben, a rock, a blues és a metál még mindig tarol.

Princz Csaba