Magyargéresen találkoztak az Erdődről elűzött reformátusok leszármazottai szeptember 30-án.

Vasárnap ismét találkoztak a történelmileg összetartozó református egyházközségek: Erdőd, Magyargéres, Dobra és Szatmárhegy képviselői. A találkozó ötlete 2011-ben született, a cél az volt, hogy ezek a gyülekezetek évente egyszer találkozzanak, emlékezve arra, hogy 1769-ben Erdődről gróf Károlyi Sándor és családja elűzte a református vallásúakat, azt követően, hogy betelepítették a helységbe a római katolikus svábokat, akiknek nagy részét az így kiürült házakba költöztették. A református magyarok a kitelepítést követően a szomszéd falvakba vándoroltak, így kerültek Erdődről Szatmárhegyre, Magyargéresre és Dobrára. Az ősökre emlékezve hozták létre 2011-ben a 4 gyülekezet szövetségét Erdődön. Vasárnap szép számban jelentek meg a négy gyülekezet tagjai a 15 órakor kezdődött istentiszteleten. Nagy Sándor esperes prédikációjában a 107. zsoltárt olvasta fel, elmondta, hogy ezen az ünnepen Isten összehozta a valamikor Erdődről elűzött reformátusok utódait. Akkor a pusztába indultak el azok az emberek, de Isten adott nekik házat, templomot, életet. Az igehirdetést követően a házigazda lelkipásztor, Nagy Attila köszöntötte a megjelenteket és a jelen levő gyülekezetek vezetőit: Kurta Tőtös Szabolcs dobrai, Rácz Ervin erdődi, Dobai Zoltán ákosi és Kovács Ferenc nyugdíjas szatmárhegyi lelkészeket. Az ünnepi istentisztelet keretében bemutatásra került Kovács-Széles Andrea írónő novellája, A Gregorina kanyar, melyet a gyülekezet meghatottan hallgatott. Az irodalmi pályázati díjat nyert írás az anyáról szól, aki hiába várja haza idegenben meghalt gyermekét. Kovács Ferenc előadásában a környék református egyházainak történetét ismertette, az erdődi zsinatoktól egészen az 1769-es erőszakos kitelepítésig. A lelkészek köszöntője és a nemzeti imádság eléneklése után egy bőséges szeretetvendégséggel ért véget a második gyülekezeti találkozó.