Kissé megkésett farsangi bálra voltam hivatalos 2013. február 16-ra, a szilágyszéri elemi iskola és óvoda rendezésében került sor e csöppet sem szokatlan eseményre. Ami mégis felkeltette a figyelmem, az az volt, hogy a bál főszervezője, Varga Szilárd kolléga, aki a Dinamyt együttes vezetője is, az egész rendezvény bevételét jótékonysági célra, egy leukémiás gyerek családjának ajánlotta fel. A szóban forgó gyerek e napokban ünnepelte az 5. születésnapját. Több hónapot töltött Kolozsváron az anyukájával és az anyukája nővérével. A csodálkozástól alig tudtam megszólalni, amikor megérkeztünk a széri kultúrotthonba a bogdándi Kis Rozsmalint tánccsoporttal. Legalább 350 ember zsúfoltságig megtöltötte a kultúrházat, az e célra felajánlott összeget egy urnába lehetett bedobni. Magas színvonalú műsort mutattak be az óvodások és az elemisek (ilyenkor szoktunk rácsodálkozni, hogy mennyi tehetséges gyerekünk van), s ezt az egész műsort a tanító bácsi kolléga profi módon vezette és konferálta. Következtek a vendégek: a bogdándi Kis Rozsmalint tánca, a szilágycsehi Berekenye fergeteges produkciója, s ezután jött csak az igazi meglepetés: a széri Kukurók ének- és táncegyüttes bemutatkozása. Közben megtudom, hogy két lelkes szilágycsehi ifjú, a Berekenye tagjai hetente kijárnak Szérbe, s az ifjakat néptáncra tanítják. Nagyon boldogan állapíthattam meg, hogy az énekcsoport már kész van, működik, s remélem, szeptember 8-án velük már találkozni is fogunk a XXIII. Nemzetiségi Néptánctalálkozón Bogdándon. A tánccsoport még csak részleteket mutatott be, de ha elkészül a végleges koreográfia, akkor az akaraton s a tehetségen nem fog múlni. Boldog voltam ezen a délutánon, láttam, hogy nincs itt baj a tehetséggel, csak ilyen lelkes fiatalok kellenek, mint a széri kollégák. Következett az álarcok felvonulása és zsűrizése (nem szenvednek fantáziahiányban a széri gyerekek). A zsűri végül úgy döntött, hogy csak első díjat oszt ki, mégpedig kettőt, s a harmadik jutalomkönyvet az éppen beteg gyermeknek ajánlja fel örök mementóként, hogy 2013. február 16-án a szériek Reá gondoltak. Az iskolások műsora után lépett színpadra a Dinamyt, az az együttes, amely ezt az egész rendezvényt támogatta s megvalósította. Rengeteg fiatal jött a szomszédos magyar falvakból, a báli belépő ingyenes volt, az adományt viszont bedobhatták egy urnába. Az összeg nem publikus, de reménységen felül került. Szilágyi Domokos a „Bartók Amerikában” című versében írja, hogy „az egymásra-utaltság legmagasabb fokon szervezett formája: a szeretet”. Amikor az iskola annyi ellenségeskedésnek, támadásnak van kitéve, mint napjainkban, örvendezve állapítja meg az ember, hogy a jó ötletek, a nemes gondolatok, a reményt adó cselekedetek mégiscsak az iskola részéről jönnek. Gratulálok, elsősorban annak a több mint 350 széri lakosnak, akik fontosnak tartották eljönni a rendezvényre, gratulálok az iskola tantestületének, valamint a Dinamyt együttes tagjainak, akik szintén tanügyiek (ide is írom a nevüket: Varga Szilárd, Mészáros Szabolcs, Antal Zsolt), akik szívügyüknek tekintették e nemes cselekedetet. Talán-talán az ilyen s hasonló tettek reményt is adhatnak: ha szeretet van a szívünkben, akkor segíthetünk a bajba jutott felebarátainkon, s talán nemzetünkön is.

Mészáros Lőrincz iskolaigazgató