Nagykárolyban sokan, sokféle zenei műfajjal kísérleteztek/kísérleteznek. Mi egy olyan nagykárolyi, ma Budapesten élő fiatalemberrel beszélgettünk, aki kitartásának és tehetségének köszönhetően nagy karrier előtt áll. Ismerjük meg együtt Hájer Gergőt.

— Kérlek, mutatkozz be pár mondatban: ki vagy, hol születtél, hol élsz most, honnan ismerhetnek téged a nagykárolyiak, illetve a Szatmár megyeiek?

— Hájer Gergő vagyok, Nagykárolyban születtem 1991. május 15-én. Négy éves koromig a klasszikus családmodellnek megfelelően éltem az életem, utána elváltak a szüleim, ezért édesanyám és a nagyszüleim neveltek. Tanár családból származom, a nagyszüleimet minden bizonnyal sokan ismerik a Nagykárolyi 3-as Számú Általános Iskolából (Lakatos Melinda magyar szakos tanárnő, valamint Lakatos Péter matematika szakos tanár), Édesanyám (Lakatos Andrea Éva) pedig többnyire az 1-es iskolában és Piskolton tanított idegen nyelvet. 1999-ben költöztem Budapestre anyukámmal, majd később mindent maguk mögött hagyva jöttek a nagyszüleim is. Jelenleg is Budapesten lakom. A nagykárolyiak az iskolából, valamint a játszóterekről, a városból ismerhetnek, hiszen rendkívül sokat csavarogtam, míg ott laktam. Idővel nagyon sok szatmári emberrel ismerkedtem meg, de ezt már a zenélésnek köszönhetem.

— Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével, kik voltak rád hatással kezdetben? Kinek/kiknek a hatására vettél gitárt a kezedbe először, s hogyan esett a végleges választásod erre a hangszerre?

— A zene szeretete gyakorlatilag olyan régre vezethető vissza, hogy én nem is emlékezhetem rá. A szüleim elmondása szerint már az anyaméhben is kaptam a zeneterápiát, csecsemőként pedig szinte csak a zene tudott megnyugtatni. A nagybátyámnak köszönhetően már egészen kicsi koromtól kezdve a minőségi zenékhez lettem szoktatva, ezért a zenélés iránti vágy és tisztelet hamar kialakult bennem. Viszonylag hamar a vonzáskörébe kerültem a rockzenének, hiszen már 6 éves koromban Guns N’ Roses rajongó voltam. Elindulva az úton, nem kellett sok idő ahhoz, hogy megtaláljanak a keményebb stílusok is. Körülbelül 9 éves lehettem mikor rátaláltam a Slipknot nevű, amerikai extrém metál zenekarra, akik olyan hatást gyakoroltak rám, mint semmi más az addigi életemben. A rajongásom azóta is töretlen feléjük, hiszen valamilyen szinten ez a zenekar formált azzá, aki ma vagyok. Ekkoriban született meg a fejemben az elhatározás, hogy én zenélni akarok. Vacilláltam a dob és a gitár között, de mivel a gitározást halkabban is lehet gyakorolni, ezért a szüleim inkább a gitár felé próbáltak orientálni. Jól tették! Később rájöttem, hogy nekem nagyon fontosak a dallamok, amivel mély érzelmeket lehet közvetíteni. Ettől függetlenül a dob is rendkívül közel áll hozzám, hiszen elengedhetetlen a zenéhez.

— Underground típusú zenét játszol. Mit kell tudni a metálnak erről a vonaláról? Milyen szinten lehet sikereket elérni ebben a műfajban?

— Manapság már milliónyi alfaja született a metál zenének, de minket csak úgy szoktak beskatulyázni, hogy extrém „groove” metál. Extrém, mert szélsőséges ütemekkel és hangzással dolgozunk, a „groove” pedig a lendületességet szimbolizálja. Mivel a szintér rendkívül felhígult az utóbbi 15 évben, ezért az olyan zenekarok, akik kompromisszum nélkül játsszák azt, ami a lelkükből jön és nem a délutáni rádiólejátszásokra építenek, ők beszorultak az „underground” körökbe, azaz a föld alá. Aggodalomra nincs ok, hiszen az efféle zenének is hatalmas közönsége van, szerencsére sokan igénylik még mindig ezt a nyers atmoszférát! Mint bármiben, itt is a határ a csillagos ég… Kellő kitartással, alázattal és rengeteg munkával nagyon magasra lehet építeni az „underground” zenekarokat is.

— A jelenlegi zenekarod az Omega Diatribe, mesélj róla, hogyan állt össze ez a csapat?

— Az Omega Diatribe zenekart egy nagyon közeli barátommal, Szathmáry Ákossal alapítottuk 2008-ban. Szinte testvérként szeretjük egymást ezért a zenei munkálatokban is nagyon jól együtt tudunk működni. Több évbe telt, míg megtaláltuk a megfelelő fix embereket, akiknek a hozzáállásuk és a technikai képzettségük is eléri azt a szintet, amit elvárunk. Emellett számomra nagyon fontos, hogy a barátaimmal zenéljek és ne egy munkakapcsolat legyen a tagok között. A zenekar két tagcserén ment át eddig, így a jelenlegi sziklaszilárd felállás a következő: Komáromi Gergely ének, Kiss Tamás dob, Szathmáry Ákos basszusgitár, Császár Attila gitár és jómagam, mint gitáros és dalszerző tevékenykedem.

— Mikor döntötted el véglegesen, hogy komolyan szeretnél a zenével, zenéléssel foglalkozni? Hol volt az a pont mikor azt mondtad: ez nem csak hobbiszintű gitározgatás, én zenész leszek? (Emlékszem, egyszer összefutottam nagymamáddal és mesélte, hogy az unokája, a kis Gergő, iszonyat kemény rockernek készül. Ennek több éve már, de megmaradt bennem az eset, szinte még hallom is a hangját, ahogy meséli büszkén-izgatottan.) Mit szólt a család a döntésedhez?

— 13 éves koromban szálltam be életem első zenekarába, bár igazi zenekarnak nem volt mondható. Inkább az első próbálkozásoknak tudható be… Ekkor zenéltem először közösen más egyedekkel és már az első alkalomnál éreztem, hogy ez baromi jó! Ez nekem való! Ettől a ponttól kezdve az a cél lebegett a szemem előtt, hogy minél magasabb szintre emeljem a zenei képzettségemet. Az egyének, akikkel zenéltem, folyamatosan morzsolódtak le mellőlem, hiszen nem mindenkinek ez volt az elsődleges dolog az életében. Ezt az elején nehéz volt megértenem, de ma már bölcsebben látom a dolgokat és elfogadom, hogy nem vagyunk egyformák, mindenkinek más a fontossági ranglista az életében. 16 éves koromban már határozott elképzelésem volt arról, hogy professzionálisan akarok a zenéléssel foglalkozni, mert egyrészt semmi más nem érdekel ennyire, és nem is igazán értek máshoz. Ezért a továbbtanulásomat a zenére összpontosítottam, ami pénzkeresés szempontjából nem volt a legjobb döntés, de legalább azzal foglalkozhatok, ami hajtja a belső motorom. Az elején a nagyszülők furcsállták ezt az egész dolgot és azt hitték, hogy majd biztos kinövöm, de édesanyám a legelső pillanattól 110%-osan támogatott és mindig ott volt mögöttem, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok neki! Később a nagyszülők is belátták, hogy ez nem csak egy kamasz lázadás, hanem engem tényleg ez mozgat, ez éltet.

— Milyen eredményeket értél el eddigi zenei pályád során? Jelentek meg albumok, voltak turnék, koncerteztek klubokban. Van rajongói „kemény magotok”?

— Számomra már az óriási elismerés, hogy olyan zenészek ismerik el a munkásságom és olyan zenekarokkal játszhatok most egy színpadon, akikre felnéztem és rajongtam gyerekkoromban, sőt némelyikük közeli barátom lett az évek alatt! Az első zenekaromnak, a SyCo I-nak 2 EP-je (kislemez) jelent meg, velük is koncertezgettünk elég sokat, de közel sem annyit, mint az Omega Diatribe-bal. Az Omega Diatribe debütáló lemeze 2013-ban jelent meg Iapetus címmel, ami „Az év debütáló nagylemeze” kategóriában a 2. helyezést érte el a Hang-Súly Díjazáson. Számos koncertek és kisebb turnék után 2015-ben megjelent a második lemezünk Abstract Ritual címmel, amiről érdemes tudni, hogy az akkoriban kialakuló dobos problémák miatt egy világhírű amerikai dobos, Kevin Talley játszotta fel a lemezt Texasban, akire gyerekkorom óta felnézek! Ez egy hatalmas dolog volt számomra! A nyáron személyesen is volt alkalmam találkozni vele, mert a zenekarával Budapesten léptek fel. Az egész koncertet a zenekaros pólónkban nyomta le, ami hatalmas megtiszteltetés volt számunkra! Az utóbbi lemezzel leszerződtünk az amerikai Independent Ear Records-hoz, akiknek a gondozásában a tengerentúlon is elérhető a CD.

2015-től kezdve hivatalosan az Ernie Ball Music Man Magyarország cég szponzorál, akitől a húrokat szerzem be a gitárokra. Ez óriási segítség nekem, hiszen a mi zenénkben a húrok rendkívül gyorsan cserélődnek. A napokban felkerültem az egyik világvezető amerikai gitár cég (ESP Guitars) hivatalos művészei közé, ami hatalmas megtiszteltetés számomra. Több mint 10 éve használom a gitárjaikat és a lojalitásom úgy fest, hogy lassan célba ér!

Mondhatni folyamatosan koncertezünk, évi 20–25 koncertünk van, ami hála az égnek egyre nívósabb eseményeken zajlik. A zenekar pályafutásának idejét tekintve, szerencsére szép számú rajongóbázissal rendelkezünk Magyarországon és külföldön egyaránt! Mondhatni, hogy a külföldiek még jobban éhesek a zenénkre, hiszen rengeteg visszajelzést kapunk a világ számos pontjáról, zenei magazinoktól kezdve, általános zenerajongókig. Velük folyamatosan tartjuk a kapcsolatot!

— Milyen együttesekben zenéltél? Hol zenélsz most? Mik a terveid, álmaid, hova szeretnél eljutni?

— Az első említésre méltó próbálkozás a SyCo I nevű zenekar volt. Velük is hasonló zenét játszottunk, csak egy kicsit egyszerűbb, primitívebb kivitelezésben. Jelenleg az Omega Diatribe oszlopos tagja vagyok és, hogy egy kedves zenei magazin szerkesztőjét idézzem: „ezt már végérvényesen komolyan kell venni!”. Emellett kibontakozóban van egy saját zenei projekt is, mivel rengeteg dalt írok, ami nem igazán passzol az Omega Diatribe profiljába, viszont mindenképp meg akarom valósítani őket! Ez a dolog egyelőre még várat a publikálásra, hiszen gyakorlatilag minden időmet felemészti az Omega Diatribe és a barátnőm.

Az álmom kétségtelenül az, hogy minél messzebbre és nagyobb körökbe eljuttassuk a zenénket és magunkat! Utazni szeretnék, járni a világot és látni, hogy az emberek megőrülnek a zenénkre! Biztosan nem vagyok egyedül ezzel az álommal… Nagyon nehéz idáig eljutni és fent tartani egy zenekar nevét, minden tiszteletem azoké, akiknek ez önerőből sikerült! Szerencsére a tendencia az, hogy a zenekar iránti érdeklődés abszolút növekedést mutat, ezért nagyon sok reményem és hitem van ebben a formációban.

— Nagyon sok zenész panaszkodik ma is Magyarországon, hogy nem lehet megélni a zenélésből. Te hogy tapasztalod, mennyire jövedelmező szakma ez?

— Az ilyesfajta zenéből nem lehet megélni Magyarországon! Ez tény… Pontosabban, ha csak és kizárólag ebből akar megélni valaki. A CD eladások ugye már rég a hanyatlást élik, ezért az egyetlen komolyabb bevételi forrás egy előadónak a koncertezés. Itt a haknizás megy, illetve a populáris előadók, akik néhány év múlva eltűnnek a színtérről és mondhatni senki nem fog emlékezni rájuk. Szerencsére elmondható, hogy a metálzene-rajongók rendkívül lojálisak és teljes szívvel, lélekkel átadják magukat annak a zenének, amit szeretnek.

— A zenélésen kívül mivel foglalkozol még? Elég sok a tetkód, ha jól veszem észre, érdekel a tetoválás is.

— Jelenleg egy tetováló szalonban dolgozom, mint recepciós/ügyintéző. Közeli barátaim a hely üzemeltetői, így adta magát a dolog, hogy én is csatlakozzak a csapathoz és segítsem őket, amiben csak tudom. Ebből kifolyólag az én testemet is sok tetoválás fedi, de ez a hóbort már gyerekkorom óta tart, hiszen már az általános iskolában is felrajzolgattam magamra „tetoválásokat” filctollal.

Igazából mondhatni minden érdekel engem, ami művészet és önkifejező eszköz.

— A megjelenésed — legalábbis a fotók alapján — egy igazi kemény rockert mutat. Imázs ez vagy életstílus? Mennyire jellemző rád a rock&roll életforma?

— Számomra a kettő egy és ugyanaz! Nincs egyik a másik nélkül az én hozzáállásom szerint… Szóval teljes mértékben élem a rock & roll életformát, az én ésszerű kereteimen belül. Hadd idézzek egy klasszikust: „A rock & roll nem egy tánc…”

— Hol hallhat téged, a zenekarodat a nagykárolyi közönség? Milyen fellépéseitek lesznek a közeljövőben?

— Ha beírja bármelyik internetes keresőbe a nagyérdemű, hogy Omega Diatribe, akkor minden szükséges információt megtalál rólunk. Fent vagyunk a legnagyobbtól kezdve a legkisebb online zenei áruházban is, szóval szinte bárhonnan elérhető az összes kiadványunk. Idénre még 7 bulink van lekötve, az állomások megtekinthetőek a honlapunkon: www.omegadiatribe.com.

Többször tárgyaltunk már nagykárolyi és Szatmár megyei állomásról is, de sajnos nem tudtunk dűlőre jutni a szervezés kondíciójában. Ez nem azt jelenti, hogy bármi extra igényünk lenne, de viszonylag drága nekünk az út úgy, hogy az összes hangszert és erősítőt vinnünk kell magunkkal.

Reméljük jövőre össze fog jönni valamelyik állomás, hiszen számomra hatalmas nagy megtiszteltetés lenne visszalátogatni a szülővárosomba a zenénkkel!

Ha bárki szeretné felvenni velünk a kapcsolatot, az [email protected] címen megteheti. Szívesen válaszolunk minden levélre!

Neked pedig köszönöm az interjút! Minden jót kívánok!

Tőtős Tímea