Elkészült az első, magánórákat feltérképező felmérés Romániában. A Román Akadémiai Társaság, a Friedrich Ebert-Stiftung nonprofit szervezet és a Román Felmérési és Stratégiai Intézet (IRES) Magánórák Romániában: párhuzamos vagy kiegészítő oktatás? című kutatása révén így már nem csak általánosságban beszélhetünk a magánórák jelenségéről, hanem egy átfogóbb képet kapunk arról, hogyan viszonyulnak mindehhez a szülők és a diákok. Az országos felmérésben ugyanis olyan diákokat kérdeztek meg, akik tavaly érettségiztek, vagy jelenleg V–XII. osztályosok, illetve olyan szülőket, akik ilyen korú gyermekeket nevelnek.

A legtöbb szülő egyetért abban, hogy a diákoknak szükségük van a plusz órákra a középszintű ismeretek megszerzéséhez, és abban is, hogy a pedagógusok ezen tevékenységét meg kellene adóztatni. A magánórák a városi, közép- és felsőfokú végzettségű, átlag feletti jövedelemmel és egy vagy két gyermekkel rendelkező szülők gyermekei számára a legelérhetőbbek — azok veszik igénybe ezeket, akik elégedetlenek az oktatási rendszerrel. 

A szülők elmondása alapján háromból egy gyermek jár magánórákra, ez a szám pedig sokkal nagyobb a végzősök, a nyolcadikos és tizenkettedikes diákok esetében. Főként matematikából, román nyelv és irodalomból, valamint idegen nyelvből igénylik a plusz órákat a tanulók. Az oktatókat pedig megegyezéses alapon fizetik ki ezért a szolgáltatásért, elenyésző azon esetek száma, amikor szerződésben rögzítik ezt, és adót fizetnek a kapott összegekért. Általában egy alkalom ára 50 és 100 lej között mozog, a megkérdezett szülők pedig arról számoltak be, hogy a magánórákra havonta általában 300 lejt költenek.

A válaszokból kiderült az is, hogy elsősorban azok küldik gyermeküket magántanárhoz, akik anyagilag jobban állnak, és azt szeretnék, hogy gyermekük az átlagosnál jobban fel legyen készülve egy-egy tantárgyból. A vidéki sokgyermekes családok számára a magánórák megfizethetetlenek; a szülők azt nyilatkozták, nincs lehetőségük arra, hogy gyermekeik magánórán bővítsék ismereteiket.

Mi a diákok véleménye?

A tanulók többsége egyhangúlag azt mondta, szüksége lenne magánórára a felzárkózáshoz. Főként a végzős évfolyamok diákjai és a vidéki tanulók érzik úgy, hogy szükségük lenne magánórákra. Négyből egy diák legalább egy tantárgyból igényelné a plusz felzárkóztatást — mutat rá a felmérés. A diákok negyede hiszi azt, hogy szüksége lenne magánórára, de a családja anyagilag nem engedheti meg ezt. A tanulók elsősorban a vizsgákra való felkészülés előtti időszakban, az online iskola miatt és a jobb tanulmányi eredmények reményében tartják fontosnak, hogy a tanórák után valaki átvegye velük a tanultakat, megmagyarázza azt, amit az iskolában nem értettek meg. 

Azoknak a 80 százaléka, akik az elmúlt tanévben részt vettek magánórákon, matematikából kért segítséget, 33 százalékuk román nyelvből, 29 százalékuk pedig idegen nyelvből. A tanulók 56 százaléka csak egy tantárgyból, 3-ból egy tanuló viszont két tantárgyból is magánórára jár. A legtöbben heti egy plusz órán vesznek részt, négyből egy diák viszont több alkalommal is magánórára jár hetente.

A felmért tanulók 62 százaléka nem a saját tanárához jár magánórára. A legtöbb diák, 83 százalékuk a felkészítő tanár lakásába megy, az esetek felében a tanár egy diákkal foglalkozik a magánórán, de az esetek 40 százalékában 2–3 diákból álló kiscsoportos felkészítőket tart. A tanulók szinte egyöntetűen azt nyilatkozták, hogy a magánórák segítenek nekik felkészülni a vizsgákra, és elégedettek a tanárral, 73 százalékuk szerint a tanulmányi eredményeik is látható módon javultak. A diákok szerint fontosak a jó jegyek, ezek növelik az önbizalmukat is.

Javaslatok a szaktárcának

A felmérést végző szervezetek egy sor javaslattal is előálltak, melyeket az oktatási szaktárca figyelmébe ajánlottak: hozzon létre például európai uniós alapokból finanszírozott „oktatási utalványokat”, amelyeket azon tanulók között oszthatna ki, akiknek a családjában az egy főre eső havi jövedelem nem haladja meg az országos minimálbér kétszeresét, továbbá az utalványokkal lehessen kifizetni a magánórákat tartó tanárokat is, de könyveket, tanfelszereléseket vásárolni is.

Szintén javasolják, hogy nyári vakációban és a következő, 2021/2022-es tanévben is folyatódjon az online oktatás miatt életre hívott Iskola az iskola után program, hiszen ez lehetőséget adna a vidéki és városi diákoknak egyaránt, hogy a saját tanárukkal, az órákat követően elmélyíthessék a tananyagot. Az oktatókat órabérre fizethetné ezért a szaktárca.

Arra is javaslatot tettek, hogy tegyék lehetővé, hogy a városi tanárok felkészítőket tartsanak olyan vidéki iskolákban, ahol nincsenek szaktanárok, és szervezzenek nyári felkészítőket, pótlóórákat ott, ahol ezt igénylik a diákok és szüleik. Kérik, hogy a diákok tanárai ne tarthassanak magánórákat a saját tanulóiknak, a magánórákból származó jövedelmet pedig adóztassák meg. A szakemberek szerint a túl nagy osztálylétszámok mellett a tanárok nem tudnak odafigyelni eléggé a diákokra, így ahhoz, hogy a tanulók jobban megértsék, amit magyaráz az oktató, el tudják mélyíteni a látottakat-hallottakat, létszámcsökkentésre van szükség.

Bumbuluţ Krisztina