Nem meglepő a felszólítás, hiszen a földi létből húsz éve hiányzó, örök lázadó Páskándi Géza életműve nem csak a magyar kultúra és műveltség része, de ma is eleven örökség, élő üzenet és éltető szellemi forrás. A Kossuth-díjas írót, költőt ünnepelték Szatmárhegyen.

Igen, tessenek Páskándit olvasni! — hangzott a felszólítás Csapody Miklós irodalomtörténész részéről pénteken kora este Szatmárhegyen, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által tizenkilencedik alkalommal megszervezett Páskándi-megemlékezésen, a Kossuth-díjas költő, író egykori szülőházának udvarán. Ahol — mintegy igazolandó Páskándi „legyen élet és a gondokon felülemelkedni derű — mert csak azzal lehet” hitvallását — a Szatmárhegyi Általános Iskola tanulóinak előadásában számtalan vidám, mókás és mosolyt fakasztó Páskándi-gyermekvers hangzott el, majd a ház falán elhelyezett emléktábla megkoszorúzását követően a település központjában álló Páskándi-szobornál folytatódott az ünnepség, ahol Páskándi kedves nótáinak Zágoni Mihály tárogatójából felcsendülő dallama fogadta az egybegyűlteket s unokája, Sziklai Anna-Mária szavalata tette szinte kézzelfoghatóvá a költő jelenlétét.

„Különleges nap a mai, hiszen a tizenkilenc éve indított megemlékezésen most a Kárpát-medencei magyarság egészét képviselő, jeles politikusok, kisebbségkutatók, történészek, politológusok vannak jelen, akik pár órával ezelőtt zárták a Jakabffy Napok tanácskozását” — mondta üdvözlő szavaiban Muzsnay Árpád főszervező, majd Szűcs Szabolcs szatmárhegyi polgármester köszöntötte a jelenlévőket, rámutatva arra is, hogy míg anno csak az egykori szülőház udvarára zarándokolhattak a megemlékezők, tizenegy éve már szobor is őrzi a település szülöttjének (és a halála pillanatáig mindig „hazagondoló”) emlékét, szellemi munkásságát pedig a könyvtárban lévő állandó kiállítás. S a község és a közösség most még egy tartozást „rótt le”, mikor a polgármesteri köszöntőt követően átadták Páskándi szatmárhegyi díszpolgári oklevelét leányának.

„Árpi bácsi Szatmár megyében ezen megemlékezések alkalmával mindig összmagyar rendezvényt varázsol, tudva azt, hogy a jobb minőségű élethez a szellemi élet is hozzátartozik, hiszen minden magyar felelős minden magyarért” — fogalmazott köszöntőjében Pataki Csaba szenátor, majd Mile Lajos — aki Magyarország kolozsvári főkonzulja ugyan, de most elsősorban irodalmárként volt jelen — arra mutatott rá, Páskándi elevenségével, aktualitásával a mai kultúrát is áthatja. „Szellemi igényesség, az erkölcsi problémák iránti fogékonyság, a 'gyűlölöm az ész tunyaságát' — tartalmas gondolati súly, és természetesen az azonosulás mértéke is példaadó. A provinciális sztereotípia rá nem jellemző, kötődik a helyhez, történelméhez, azonosságához, de ugyanakkor egyetemes is” — hangsúlyozta.

A nagyon jó barát, Dudás Károly vajdasági író felidézte a közel ötven évvel ezelőtti megismerkedését Páskándival, melyre első erdélyi körútja során adódott alkalom, majd miután Páskándi Budapestre költözött, gyakran találkoztak a Nimród vendéglőben — mely a Kortárs szerkesztőségének törzshelye volt — , ahol Gion Nándorral, Sára Sándorral „bódító italokat ittunk, rettentő fiatalok voltunk, és záróra előtt mindig megváltottuk a világot. Páskándi mesélte, egyre csak mesélte, és írta, egyre csak írta az otthoni történeteket — hiszen van, ami olvasandó, van, ami mondandó, de mind-mind megírandó” — fogalmazott. A megemlékezést itt is a kisdiákok szavalatai és a mátészalkai Dancs Lajos Népdalkör éneklése színesítette, majd Kovács József lelkipásztor 23 zsoltáros és ároni áldását követően a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit a szobornál.

Szabó Kinga Mária