Ha szakítunk egy kis időt és végiggondoljuk mindennapjaink összevisszaságait, hamar megállapíthatjuk, hogy rohanó világunk legtöbb mozzanata megmagyarázhatatlan. Nem találunk választ, mi szükség van lótás-futásunk nagyobb részére, ha azokkal nem jutunk előre, csak megnehezednek velük a dolgaink. Nagyon sokan bizonyos dolgokat azért tesznek, mert igyekeznek másképp élni, mint ahogy a szüleik éltek, élnek, hogy ne ismételjék meg az ő hibáikat. Ez nem mindig eredményes, legtöbben éppen ezzel hibáznak, mert a másként élés miatt elszakítják a biztonságos kötődéseket.

Ha szakítunk egy kis időt és végiggondoljuk, hogy jutottunk el életünknek a jelenlegi szakaszára, megállapíthatjuk, hogy a mindennapok küzdelmeiben a társas és az érzelmi intelligenciát nem mindig tudtuk egyenlő arányban fejleszteni. Nem mindig adott az a légkör, ami nélkülözhetetlen a társas életre való neveléshez, hiányoznak azok a képességek, amelyek ösztönszerűen formálják az identitást és az értékrendet meghatározó emberi tulajdonságokat.

Ha szakítunk egy kis időt és végiggondoljuk, hogy neveltetésünk során nevelőink mennyit foglalkoztak azzal a készségfejlesztéssel, ami később meghatározza, hogy mennyire lesznek jók vagy rosszak emberi kapcsolataink,

eredményeinkből kiindulva megállapíthatjuk, hogy sok volt az elpazarolt idő. Egyébként a sikeres karriert befutó emberek mindennapjaiban nem igazán a nevelők munkájának, hanem azok példájának vannak ott a nyomai.

Ha szakítunk egy kis időt és végiggondoljuk, honnan indultunk és meddig jutottunk el, figyelembe kell venni, mit kaptunk elődeinktől, és mit tettünk hozzá mindezekhez. Az élet során azok lesznek eredményesek, azoknak lesznek jók az emberi kapcsolatai, akik hajlandóak együttműködni társaikkal, felismerni a jót, tudnak ösztönösen, majd tudatosan szeretni, tudnak feledni, tanulni a hibákból, észrevenni a határokat, ahol meg kell állni; akik látnak előre, de hajlandók visszanézni; akik mindig szakítanak egy kis időt a megfontolásra.

És ha szakítunk egy kis időt arra, hogy végiggondoljuk, mit tehetünk az előttünk álló időben azért, hogy az eddigi hibákból tanulva megtaláljuk a megoldásokat és pótoljuk a kiszakított létrafokokat a magunk, a gyermekeink és az utánunk jövők érdekében, fel kell ismernünk azt is, hogy a jövő problémáinak okai sok esetben mi magunk vagyunk, ugyanis a mi álmainkból épül fel a holnap valósága.

Elek György