Szent Istvánt gyakran nevezzük a magyarok megmentőjének, hiszen ha nem sikerült volna népével felvétetni a kereszténységet, a többi vándorló néphez hasonlóan a beolvadás vagy a pusztulás veszélye fenyegette volna azt. Ha megpróbáljuk végiggondolni, hogy történelmünk során hányszor fenyegette népünket a beolvadás veszélye, megdöbbenünk: hogyan sikerült mindmáig megmaradni ennek a hányatott nemzetnek? A török uralom idején janicsárokat neveltek a magyar gyerekekből, az osztrák uralom idején sokan elnémetesedtek. Majd jött Trianon, amikor a magyarok többsége más nemzetek által lakott országhatárok közé került. Ezt még tetőzték a kommunizmus évtizedei, amikor ki akarták belőlünk ölni a nemzeti érzéseket. Ekkor már csak azok őrizték meg igazán identitásukat, akik valóban folytatni akarták Szent István királyunk nagy művét. De hol tartunk ma? Ismerjük-e egyáltalán Szent István Intelmeit? Hány olyan magyar van, aki ma már nem idegen hódítók vagy ideológiák nyomására veszíti el nemzeti érzéseit a mi tájainkon, hanem gazdasági vagy politikai érdekből. Mondhatnám azt is, hogy amit nem tudtak megtenni a századok során mások, azt most megteszik sokan önmaguktól. A kommunizmus idején nagyon sok magyar ahhoz, hogy pozícióba jusson, bizonyos mértékig megtagadta magyarságát, gyerekeit román iskolába járatta, lemondott vallásáról. Ha szétnézünk magunk körül, gyakran találunk most is olyan embereket, akik kisebb-nagyobb előnyökért magyarellenes politikai pártok tagjaivá válnak, hogy igazgatói vagy közalkalmazotti székekhez jussanak, ahol majd kénytelenek kiszolgálni a párt magyarellenes politikáját. Itt-ott már azt is észrevehetjük, hogy románok veszik át magyar intézmények irányítását, vagy létrehoznak olyan magyar intézményeket, amelyeken keresztül ők formálják a magyar közösségeket. Ami ennél is szomorúbb, vannak olyan magyar intézményeket, közösségeket, politikai csoportosulásokat képviselő és vezető magyarok, akik a magyarság nevében lépnek fel, de igyekeznek távol tartani azoktól a nemzeti gondolatokat, azt hangoztatva, hogy nem jött el még annak az ideje. Gondolkozzunk már el egy kicsit, ez nem a beolvasztás legeredményesebbnek látszó módszere? Ne engedjünk, valljuk meg bátran, hogy ha Szent István királyunknak sikerült megmentenie népét a beolvadástól, mi is képesek vagyunk ellenállni a csábításoknak! Lehet, hogy a személyes előnyöktől megfosztjuk magunkat, de megtartjuk a nemzetünket.

Elek György