Nyugtalan, rohanó világban élünk, az ember nem találja helyét, nem tudja, hova tartozik, a meglévő kapcsolatai is fellazulnak, legtöbb ember az önazonosságát is elveszíti, emiatt állandó konfliktusok alakulnak ki körülötte. Ennek oka, hogy az emberek különböző társadalmi és politikai erők irányítása alá kerülnek, és nagyon sokan hagyják magukat irányítani. Ennek az irányításnak a gyökerei visszanyúlnak a kommunista rendszerbe, amikor az akkori hatalom igyekezett szétverni minden vallási, etnikai és kulturális közösséget. A kommunista rendszer összeomlásával nem szűnt meg az irányítás, az új helyzetben is jelentős nyomás nehezedik a családi, a vallási és az etnikai közösségekre. Egy rohamosan bekövetkezett értékválság eredményeként ma már csak mindenki maga tudja eldönteni, hogy mi a rossz és mi a jó. A Nyugatról beáramló szenny megfertőzi a legjobb szándékú embereket is. A Nyugat elvárja, hogy a hozzá felzárkózni akaró kelet-európai országok teljes egészében azonosuljanak a nyugati szokásokkal, életmóddal, életstílussal. Nem akarják tudomásul venni, hogy ebben a térségben, különböző okoknál fogva, az emberek nagy része nem akar globalizálódni, hanem továbbra is nemzeti közösségekben akar élni.

A nyugati értelmezésű demokrácia nem lehet kötelezően elfogadott módszer Európa más részein, ahol másfajta életstílushoz, felfogáshoz szoktak az emberek. Az identitásában elbizonytalanodott ember szilárdnak látszó talajt keres a maga számára, amelyen biztonsággal felépíthetné személyiségét. Időtálló társadalmi normák és szilárd kapcsolatok nélkül ez igen nehéz, így a globalizálódó személy arra kényszerül, hogy jobban odafigyeljen a külső hatásokra. A tévútra vezetés szerepét az a média tölti be, amely megmondja, hogy adott pillanatban, az adott helyzetben, az adott kérdéssel kapcsolatosan mit kell tenni. Az, aki erre hagyatkozik, egy idő után sem a világon, sem önmagán nem képes többé eligazodni.

Elek György