A szatmárnémeti Kinizsi Óvoda a Református Gimnázium óvodájaként nagy hangsúlyt helyez a vallásos nevelésre, valamint a magyar hagyományok ápolására és megőrzésére, a magyar nemzet történelme során kialakult értékrend érvényesítésére és továbbépítésére.

A Kinizsi Óvoda 2012-ben lett a Református Gimnázium óvodája, választott tantárgyként fokozatosan bevezették a vallásoktatást, amit szakképzett vallástanár tart (jelenleg Balvinszki Mária) — tájékoztatott Szilágyi Noémi, az óvoda igazgatója. Igyekeznek nem csupán a népi hagyományoknak az útján haladni, hanem a vallásos nevelést is bevinni mind a gyerekek, mind a családok életébe. Erre szolgálnak a gyerekek esetében a vallásórák, de imádkoznak megérkezéskor, távozáskor, evés előtt, evés után s a déli pihenés előtt.

Közben elkezdték felújítani az óvodát, lecserélték a padlózatot, az egyik csoportban a bútorzatot, de úgy is lehet mondani, hogy teljesen felújították az óvodát és annak környékét. Ehhez kaptak egy kevés állami támogatást, de a költségeket jórészt részét szponzorok, magánszemélyek fedezték. Felújították az óvodaudvart is, az két olyan játékkal gazdagodott, amit a Bethlen Gábor Alapítványhoz benyújtott pályázat révén vásároltak.

Most három olyan hintája van az óvodának, amelyek megfelelnek az EU-s szabványoknak. Ezek fából faragott, népi motívumokkal díszített hinták. Az óvoda jelenleg körülbelül nyolcvan gyerekkel működik, hat óvó nénivel.

Pályázat

A 2014-es év „ a külhoni magyar felsősök éve” volt, ennek a programnak a keretében óvoda- és iskolapedagógusok közös tevékenységét támogatta a Bethlen Gábor Alap Zrt. A szatmárnémeti Kinizsi Óvoda és a Református Gimnázium alsó tagozata két projektet készített: „Táncra lábam” (projektvezető: Szilágyi Noémi) és „Játék a zenével” címmel (projektvezető: Volosin Szilvia). Ezeknek a pályázatoknak a hagyományőrzés és a megmaradás a céljuk, ezek a célok eddig is elsődlegesek voltak az óvodában.

Ennek a projektnek a keretén belül négy tevékenységet kellett megvalósítani ötven-hatvan gyerek bevonásával. Voltak kézműves-foglalkozások, ilyen volt a gyertyaöntés, az őszi időszakban kukoricanapot szerveztek, volt szüreti nap, karácsonyváró és néptánc. A pályázat menetéről és annak megvalósításáról Szilágyi Noémi, a Kinizsi Óvoda vezetője számolt be:

— A „Táncra lábam” program lehetőséget adott arra, hogy az óvodások és a kisiskolások a Tímár-módszerrel tanultak néptáncot. A Tímár házaspár egy olyan táncoktatási módszert dolgozott ki, ami a megfigyelésen alapszik. A nagycsaládos falusi hagyományokban ez benne volt, akkor még a kicsik, a nagyobbak meg a legnagyobbak is a felnőttek mellett tanultak meg táncolni. Ha ugyanis a hétköznapi életben benne van, hogy kedden és csütörtökön a gyerek táncolni tanul, és így nő fel, akkor az ezzel együtt járó hatások teljesen természetesen érik őt, nem pedig erőltetve. A felnövekvő nemzedéknek különösen nagy szüksége van rá. A módszer lényege a gyakorlatok sokszori megismétlése, melyek során a gyermekek követik és utánozzák a pedagógust. A családban a gyerek észrevétlenül tanulja meg a beszédet és az egyéb készségeket: egyszerűen elsajátítja azt, amit hall és lát. Ugyanez igaz a táncra is, ami apró korban készségszinten vésődik be. Erre épül a Tímár-módszer, melynek lényege, hogy a táncnyelv ugyanolyan, mint az anyanyelv. Az anyanyelvet sem tudatosan tanuljuk. A családban a gyerek mindent hall és lát, és megtanul beszélni észrevétlenül. Ugyanez áll a táncra is. Minél kisebb korban kerül a gyerek egy olyan közösségbe, ahol megismeri a táncot, annál könnyebb dolga lesz. Jó volt látni a kétéves kislányok arcán az örömet és a csodálkozást, ahogy belefonódtak a „nagyok” táncába. Varázslatos és maradandó élmény volt ez a számukra, olyan élmény, amit akár mindennap átélnének.

Gyerekjátékok

A szeptemberi hónapban igyekeztünk változatos programokkal dúsítani a gyerekek napjait óvodánkban — folytatta Szilágyi Noémi. — Feladatunknak tekintettük mindig is a magyar népi gyermekjátékkincs megismertetését, megszerettetését a gyerekekkel.

Első alkalommal népi gyermekjátékok, alap-tánclépések tanítására, játszására került sor az óvodában. Ezt követte az óvodai környezetben megvalósított műhelymunka, azaz a fakanálbáb-készítés és a bábok ruháinak díszítése. Vendégül hívtuk a Református Gimnázium kisdiákjait, és rövid jelenettel, népdalénekléssel örvendeztettük meg őket, nagycsoportosaink óvodánk népviseletébe öltözve élhették át még mélyebben a régi idők emlékeit. A szeptemberi hónap lezárásaként mi vendégeskedtünk a Református Gimnáziumban. Tartalmas hónap volt ez mindenki számára, gyerekek, pedagógusok, gyakorlatozó óvó nénik, valamint a szülők számára egyaránt. Mindenkinek „táncra állt a lába”. Októberben első tevékenységünk alkalmával népi gyermekjátékokat sajátítottunk el, alap-tánclépések tanítására, gyakorlására került sor.

Ez a tevékenységünk szülőkkel együtt zajlott, a szülőknek is lehetőségük volt a tevékenységbe való bekapcsolódásba, és kifejezetten jól érezték magukat. Segítségemre voltak még a Babeş-Bolyai Tudományegyetem diákjai is. A következő tevékenységünk a szüreti hagyományok felelevenítése volt. Az utolsó tevékenység alkalmával mi voltunk a Református Gimnázium vendégei. A közös foglalkozáson különböző ügyességi játékokat játszottak a gyermekek, bábokat, hangszereket készítettek. Együtt ünnepeltük a Reformáció Emléknapját. Ez a nap közös énektanulással kezdődött, egy népdalt sajátíthattak el a gyerekek, amit árnyjátékkal el is játszhattak. Az osztályteremben folytatódott a nap, ahol beülhettek az ovisok az iskolapadba, és az iskolástársak segítségével zászlócskát készítettek, amelyen református jelképünk egyike, a bárány volt látható, a másik oldalon pedig az elsajátított ének szövege volt olvasható. Aztán egy plakátot kaptunk ajándékba, ami egy kakast ábrázolt (másik jelképe a reformátusságnak), ezt haza is vihettük, ennek a farktolla a gyerekek tenyérnyomatából készült. A nap végén az iskolások elkísértek az óvodába, ahol folytatódhatott a játék. Minden óvodásnak volt egy iskoláskísérője, s együtt nagyon jól elbeszélgethettek. A játszóház-tevékenység óvodai keretek között valósult meg, amikor a gyermekek megfigyelhették és megismerhették az ősz zöldségeit, gyümölcseit, betakarított gabonaféléit.

Egy kukoricanapot szerveztünk, ami kukoricahántással, -fejtéssel indult, aztán mondókákkal, énekes játékokkal hangolódtunk rá a munkára. Ebben a hónapban is folytattuk a táncoktatást. Decemberben itt járt a Mikulás, voltunk mézeskalácsot sütni az egyik pékségben, gyertyát öntöttünk, karácsonyfadíszeket készítettünk. Nagyon tetszett a szülőknek, gyerekeknek egyaránt. A közös foglalkozás az iskolai csoporttal az egyik pékségben zajlott le, autóbusszal érkezett mindkét csapat a helyszínre szülőkkel együtt, ahol megismerkedhettünk a mézeskalácssütés fázisaival — gyúrás, sütés, díszítés —, és mindenki nagy örömére meg is kóstolhattuk őket. Gyönyörű munkák készültek, természetesen a legszebbek voltak a legfinomabbak. Az elkészült mézeskalácsokat felajánlottuk a Máltai Szeretetszolgálatnak, akik eladták, és a pénzből a nagycsaládosokat segítették. Nagyon tartalmas volt az együtt eltöltött idő, a szülők, nagyszülők, pedagógusok, leendő pedagógusok és a gyerekek körében nagy népszerűségnek örvendett. Fontosnak tartjuk a népszokások felelevenítését és megőrzését már óvodáskorban is. A gyermek érzelmi, értelmi világát, egész világképét ősi idők óta a népdalok, népi gyermekjátékok, népmesék, népi versikék és mondókák fejlesztik, gazdagítják, formálják.

A pályázat megvalósításában részt vevő pedagógusok: Óvónők — Szilágyi Noémi, Volosin Szilvia, Veres Hajnalka, Balog Boglárka, Orosz Anikó, Bauer Orsolya. Tanítónők — Mekker Melinda, Máthé Gabriella, Pándi Beáta, Elek Ramóna.

Elek György