Szatmárnémeti

Ideje van a bontásnak és az építésnek

2018.09.22 - 11:39

Négy (vagy inkább hat) év után új vezetőséggel folytatja munkáját a Szatmárnémeti RMDSZ Nőszervezete, s folytatja ugyan a mára már elismert és hagyománnyá vált, a közösség érdekeit szolgáló tevékenységeket, de a politikában is nagyobb részt terveznek vállalni.

„Mindennek megvan az órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt” — köszöntötte a Szatmárnémeti RMDSZ Nőszervezete tisztújító ülésén résztvevőket immár leköszönő elnökként Poszet Kinga, a Prédikátor könyvének talán legszebb sorait idézve. „Bátran elmondhatom, a Szatmárnémeti RMDSZ Nőszervezet életében a 2012-es alakuló gyűléstől kezdődően mindennek megvolt az ideje. Büszkén hangoztattam mindig, s teszem ma is, hogy az országban Szatmár volt az első olyan város, ahol a szövetségen belül megalakult a Nőszervezet — amikor még azt sem tudtuk, hány tagú legyen az elnökség, sőt, annyira kezdeti állapotok uralkodtak, hogy be kell vallanom, egymást sem ismertük. Csupán egy dolgot tudtunk: tenni akarunk. Ebből építkeztünk, az ismeretlenből, a kezdeti homályból, a lehetőségekből és a lelkesedésünkből, ami első perctől lendületet adott nekünk a közös munkához. Aztán 2014 novemberében bizalmat szavaztatok nekem, és így lehettem a nőszervezet elnöke, amikor felvállaltuk azt a szerepet, amely a milyenségünkből adódik: hogy ezt a szövetséget szőjük, fonjuk, összetartjuk, színesebbé tesszük. Az ókori görögök azt mondták, hogy a város ereje nem a falak vastagságában, hanem a benne lakókban rejlik. Ez a régi mondás mind a mai találkozónkra, mind pedig a nőszervezet egészére nagyon találó, hisz a mi erőnk is a közös tetteinkben rejlik. Napjainkban, amikor oly nehéz megnyernünk egymás, mások bizalmát, az ellenszert megtalálhatjuk abban, amiben mi, nők vagyunk a legjobbak: az odafigyelésben, egymás megerősítésében, abban, ahogyan mi még a „falainkat” is egymás megsegítésére, óvására, védésére tudjuk megépíteni, legalábbis ez volt az alapelgondolás és a minket elindító cél, ami mindig szent. Tudom, könnyű mondani, nehéz csinálni…, de ma azzal, hogy nem vállalok újabb mandátumot, paradox módon az ellenszert alkalmazom. Tehát megvolt az ideje a születésnek, az ültetésnek és az aratásnak, ideje az ölelésnek és ölre menésnek, ideje a megbékélésnek, ideje az építésnek, a megőrzésnek és az eldobásnak, a dolgok nyílt kimondásának és természetesen a hallgatásnak… minden mindig akkor történik, amikor annak ott az ideje… Most a számvetés ideje jött el” — mondta, visszapillantva az elmúlt évek eseményeire, kezdve az építkezés pillanatait jelentő alakuló gyűlésre, a Mosolygós karácsonyra s az évente összegyűlő több mint 3000 cipősdoboznyi ajándékra, a Sikeres Nők Iskolájára, a Húsvéti zsongásra, melynek köszönhetően idén közel 20 fogyatékos gyermeket vittek el kirándulni, a könyvbemutatókra s a nagyon sokaknak különleges élményt és örömöt szerző Arany-busz háromnapos szatmárnémeti „megállójára”, a hátborzongatóan tragikus női sorsokat bemutató Néma Tanúk kiállításra, a Szent Jakab idősnapközi lakóinak vitt karácsonyi csomagokra, a Szent Rita Egyesület gyermekeinek juttatott cipőkre. A négy év alatt olyan rendezvényeket szerveztek, amelyek mára már hagyománnyá váltak, elismertek lettek, s amelyekre már rákészül a közösség. „Ha én bármit is elértem az elmúlt négy év alatt, az nem az én érdemem volt. Az csak azért sikerülhetett, mert 'óriások' vállán álltam” — hangsúlyozta, köszönetet mondva magánemberként is a támogatásokért, segítségért. „És mivel megvan a maga ideje a búcsúnak is, amikor átadjuk a stafétát, nos, akkor most én is azt teszem: sokat tanultam ez alatt az idő alatt, és mint minden tanulási folyamatban, most itt az idő, hogy továbblépjek. Hálás vagyok a bizalomért, a tanácsokért, a biztatásért, a baráti beszélgetésekért, hogy megélhettem megható, magasztos, életre szóló pillanatokat, amelyek formáltak, alakítottak, csiszoltak, gazdagabbá tettek. Csakis ezeket viszem útravalóként, tanulságként láthatatlan tarisznyában” — köszönt le, de persze nem el, hiszen tagként továbbra is tevékenyen részt vesz majd a nőszervezet életében.

A szavazást követően „összeállt” a városi nőszervezet új vezetősége: Kereskényi Noémi elnök, Alfatter Kinga alelnök, Jakab Beáta ügyvezető elnök, Veress Zsuzsa titkár. Az új csapat nevében Kereskényi Noémi köszönetet mondott a megszavazott bizalomért, és ígérete szerint folytatni fogják a munkát, amellyel a helyi magyar közösség érdekeit szeretnék szolgálni, nem hagyva figyelmen kívül Turos Lóránd szenátor szavait sem, amelyek arra sarkallják őket, hogy nagyobb s aktívabb részt vállaljanak a politikában is.