Csodálatos borsafüredi kirándulással ünnepelték a negyed évszázados jubileumot, természetesen főt hajtottak az egyesület létrejöttét kezdeményező s azt vezető Csillag Antal tanár úr emlékplakettje előtt, és évfordulós hímzett zászlót is kaptak ajándékba.

Mint az Szabó Katalin EKE-alelnök összefoglalójából kiderül, az Erdélyi Kárpát-Egyesület Szatmár megyei fiókja 1994. november 3-án alakult meg Csillag Antal földrajz szakos tanár kezdeményezésére, huszonnégy alapító tag részvételével — ezzel a kicsi, de annál lelkesebb, természetet kedvelő társaság csatlakozott az 1990-ben újraalakult és bejegyzett, nagy múltú országos szervezethez, amely Erdély turizmusát alakította. Önálló egyesületté EKE Szatmárnémeti néven öt évvel később vált, de továbbra is szorosan együttműködött az országos vezetőséggel. Az egyesület feladata gyalogos és járműves kirándulások szervezése közeli és távoli tájakra, ismeretterjesztő előadások rendezése, környezetvédelmi akciók kezdeményezése, túravezetők képzése, hagyományőrzés, a természet szeretetének és tiszteletének, valamint a mozgásnak mint egészséges életmódnak a népszerűsítése — ezeket a célkitűzéseket sohasem tévesztette szem elől, s a mai napig időt és energiát fektet abba, hogy megvalósítsa őket. „Mivel a természetjárás, a természet szeretete, tisztelete és megóvása egyik fő célunk, így a 25. születésnapot méltóképpen egy kirándulással ünnepeltük meg, amelyet elsősorban a tagságnak szerveztünk Borsafüredre október 25–27. közé. A rendezvényen 60 személy (42 felnőtt és 18 gyermek) vett részt, főhadiszállásunk a Medve panzióban volt, amelynek házigazdái, Anetta és Sándor nagyon kedvesen fogadtak és irányítottak bennünket. A tagság nagy része egy autóbusszal utazott, a többiek kisautókkal érkeztek péntek estére. Az első este csendesebben telt, hiszen másnapra kirándulást szerveztünk. Szombaton kora délelőtt, 9 órakor gyülekeztünk, majd a Lovak vízesése felé indultunk el, a kisgyermekesek felvonóval, a többiek gyalogosan. A vízesésnél találkozott a két csapat, ahonnan kimásztunk a Stiol-nyeregbe. Gyönyörű napsütésben sütkéreztünk, szinte nyári meleg volt, innen a társaság egy része a Stiol-tó (az Aranyos-Beszterce forrása) felé vette az irányt, a többiek pedig a Gargaló-nyereg felé kapaszkodtak. A tónál a gyermekek kifutkározták magukat a szép időben, mi, többiek meredeken kapaszkodtunk tovább, egészen a Gargaló 2158 méteres csúcsáig, ahol csodálatos panoráma fogadott. Huszonkettőnknek sikerült feljutnia a csúcsra társaságunkból — közöttünk egyetlen tízéves gyermek volt, Bandura Bence, akit ezúton is dicséret illet. A visszaúton megnéztük a nyeregben ebben az évben épült menedékkunyhót, majd onnan egy másik völgyön ereszkedtünk le. Az ereszkedés hosszadalmas és lábakat nem kímélő volt, de még világosban mindenki szerencsésen visszaért a panzióhoz, ahol aztán elkezdődött a sütögetés — ki-ki elkészíthette az otthonról hozott finomságokat, s az est fénypontjai a házigazdáinktól kapott két finom torta és a pezsgők voltak, amelyeket maradéktalanul el is fogyasztottunk. Ezután későig tartó játék és buli vette kezdetét, de szerencsénkre nyertünk egy órát is a rendezvényünknek a téli óraátállítás miatt. Úgy tűnik, Isten is szereti az EKE-seket. Sokan kíváncsian és nevetgélve lapozgatták végig az egyesület első naplóját, amibe 1994 és 2001 közötti túrák, rendezvények, lényeges események vannak lejegyezve kézzel vagy újságcikkek formájában, akkori fényképekkel gazdagítva. Jó, hogy ezek megmaradtak az utókor számára emléknek. Vasárnapra egy rövidebb túrát terveztünk, mégpedig az olimpiai síugrósánc megtekintését, ami 1943-ban készült, de a háború miatt feledésbe merült, nagy világversenyeket így soha nem sikerült rendezni rajta. A bátrak fel is másztak a tetejére, a többiek egy jót sétáltak a környékén. Csomagolás és ebéd után megköszöntük a szíves vendéglátást, és kora délután elindultunk haza — fáradtan, de sok új élménnyel, friss levegővel, napsütéssel feltöltődve, valamint egy jól sikerült hétvégi kirándulás örök emlékeivel gazdagodva.

„Akinek nincs múltja, nem lehet jövője sem”

Ezért is tartjuk fontosnak egyesületünk történetét és az elődeinkre való emlékezést, valamint a hagyományőrzést. Tisztelettel, kegyelettel és hálával emlékezünk az Erdélyi Kárpát-Egyesület alapító tagjára és első elnökére, Csillag Antal tanár úrra, aki 25 évvel ezelőtt útjára indította és négy éven át vezette az egyesületet, majd miután kinevelte utódait, átadta a vezetést a fiatalabb generációnak. Szintén hálával gondolunk mindazokra az alapító tagokra, akik már nem lehetnek itt velünk, és köszönjük nekik, hogy lelkesedtek, hogy tettek az egyesületért, hogy tanítottak bennünket, hogy továbbadták tapasztalataikat, a természet szeretetét, ahogy próbáljuk mi is ezt tenni családtagjainkkal, barátainkkal és minden érdeklődővel.

Kedden, október 29-én helyeztük el az emlékezés koszorúját Csillag Antal, Anti bácsi emlékplakettjénél, először a Kölcsey Ferenc Főgimnázium előterében, amelynek megbecsült tanára volt. Itt beszédet mondott Fazekas Lóránd nyugalmazott tanár és alapító tag; Haraszti Béla, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei és Nyíregyháza Városi Természetbarát Szövetség és a Pedagógus Természetbarát Egyesület elnöke visszaemlékezett az egyesület kezdeti éveire, és ajándékképpen egy 25. évfordulós, hímzett zászlót adott át nekünk, valamint Örökös Tag címben részesült két kedves tagtársunk: dr. Tivadar Tibor és Fazekas Lóránd, akik sok-sok éven át aktívan részt vettek az egyesület életében. Ezután átmentünk a Szatmárnémeti Református Gimnáziumba, ami 1994-ben helyszínéül szolgát az EKE megalakulásának, és a megemlékezés zárómozzanataként megkoszorúztuk az ottani emlékplakettet is. A jövőben is szeretettel fogadunk minden érdeklődőt, aki többet szeretne tudni egyesületünkről, és bekapcsolódna tevékenységeinkbe, s nem utolsósorban ezúton is köszönetet mondunk támogatóinknak, valamint önkénteseinknek, akik segítettek céljaink megvalósításában, és szívesen fogadjuk további önzetlen támogatásukat” — fogalmaz Szabó Katalin, az EKE alelnöke.