Huszonegyedik századi életérzés — ez volt a Szatmári Friss Újság és a Harag György Társulat közös szervezésében tartott nyilvános beszélgetés témája. A meghívott vendégek és érdeklődők részvételével zajló kerekasztal-beszélgetés helyszíne az Északi Színház kávézója volt.

Vitaindítót dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató mondott, a rendezvény házigazdája Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója volt, a beszélgetést Elek György publicista moderálta.

Elek György úgy látja, hogy kisebb és nagyobb közösségekben, családokban is elég gyakran tapasztaljuk, hogy bezárulnak a közvetlen kapcsolatok.

Bessenyei Gedő István szerint nem minden esetben mondhatjuk azt, hogy bezárulnak, inkább az a helyes, hogy áttevődik az egész a virtuális valóságba. Ez utóbbiról egy kicsit úgy beszélünk — részben azért is, mert nem értjük egészen, mert gyorsan jönnek az új generációk —, mint a kapcsolatok hiányáról, holott nem a kapcsolatok hiányáról van szó, hanem azok megváltozásáról, ugyanis átkerülnek más platformokra, a virtuális térbe. A fogyasztói tudatossággal ellensúlyozható a fogyasztói társadalom sok hibája. A fogyasztót rengeteg inger, rengeteg reklám éri, de egy adott intelligenciaszint fölött fel lehet mérni, hogy a haj zsíros vagy korpás. Ha zsírosodás elleni samponra van szükség, akkor nem korpásodás ellenit kell venni. Ha az egyén az ura a fogyasztói társadalomnak, akkor az jobb, mint amikor csak egyfajta sampon volt. Inkább legyenek alternatívák, és inkább próbáljuk meg valamilyen módon kialakítani a fogyasztás tudatosságát a fiatal generációban. Ugyanez a helyzet a párkapcsolatokkal is. Egy bizonyos szintű értelmi és érzelmi intelligenciával lehet szabályozni azokat.

Elek György hangsúlyozta, azzal, hogy a kapcsolatok átkerülnek a virtuális világba, az, hogy sokan internet segítségével tartják a kapcsolatot, nem lehet vigasz, hiszen mind a testi, mind a lelki élet számára a legnagyobb károkat a testi érintkezések hiánya okozza. Ezzel megszűnik az érzelmi élet, az emberek elfásulnak, elveszítik a legfőbb emberi érzéseiket. Hihetetlen, hogy valakinek az elhidegülés legyen az életcélja.

Bodea Tibor színművész úgy látja, hogy a fiatalok már beleszülettek egy olyan rendszerbe, melyben el van tolódva, hogy mi a jó és mi a rossz. Lehet, hogy éveknek-évtizedeknek kell eltelniük, amíg az illető felismeri, hogy rossz úton haladt. Túl nagy teret kap az erőszak a mai társadalomban.

Bessenyei Gedő István elmondta, hogy szeretne választ kapni arra a kérdésre, hogy hol van az erőszaknak a helye a világunkban vagy akár a mediatizált térben. Valahol ezt minden társadalomban levezették. Egy valóságot bemutató filmet megnézni még mindig jobb, mint egy valóságos kivégzést vagy egy gladiátorjátékot. Az emberiség mégis haladt valamilyen irányba, bizonyos erőszakossági tényezőket egyszerre le kell vezetnie. Annak az egyszerű embernek, aki megnéz egy gagyi filmet, annyit lehet az elméjében kordában tartani, hogy a filmszereplő a rosszakat veri meg. Nagyon sok emberben mindig jelen volt, hogy le kellett vezetnie az agressziót, de jó volt, ha ezt nem az utcán tette, hanem mondjuk sportolással.

Király Lajos református lelkipásztor megjegyezte, hogy a filmeknek is van egy pedagógiai, dramaturgiai vonaluk. Régen a filmben a gyilkos, a gonosz egy másik galaxisból jött. Aztán a múltból jött, majd egy szörny lett a gonosz. Most eljutottunk oda, hogy a gyilkos, a gonosz valaki a közelünkből, az ismerőseink közül kerül ki.

Matusinka Beáta, a Szatmári Friss Újság marketingmenedzsere kifejtette, hogy amikor felmerült a nyilvános beszélgetések következő tematikája, levette a könyvespolcukról Barabási Albert-László Behálózva című könyvét, és ismét beleolvasott. „Véleménye szerint az Amerikában élő erdélyi fizikus hálózatelmélete, történetesen, hogy minden szerveződés, legyen az gazdasági, szociális vagy egyszerűen egy életízű koktélparti hálózata, azonos szervezőelv alapján jön létre, és egyszerű, hatékony szabályok révén működik, tökéletesen ragadja meg a XXI. század esszenciáját. A globális falu, avagy a rövid távolság gyakori a hálózatok körében, ahol megvannak a csomópontok, és néhány lépésben elérhető egy másik ember, Milgram hatra becsülte, Karinthy ötre, napjainkban talán három. Ez a világ távol áll az eukleidészi mérföldalapú világtól, mivel lehetséges, hogy az ismeretségi hálózaton keresztül közelebb állunk a bolygónk másik felén élő emberekhez, mint a közelünkben levőkhöz. A felvezetőben tökéletesen ábrázolt fogyasztói társadalom termékei és ellenirányzatai, mint a gyorsétel (fast food)-lassú étel (slow food), gyors divat (fast fashion)-lassú divat (slow fashion), vagy akár a gyors nevelés (fast parenting)-lassú nevelés (slow parenting) kapcsán felmerült bennem az a kérdés, hogy a digitális nomád irányzata csupán egy ellenpólusaként avagy egy lehetséges alternatívájaként jelenik meg a fogyasztói társadalomnak. Hiszen a mai kor nomádja tudatosan vallja, hogy nem szükségesek anyagi javak, tárgyak, mindenét eladja, csupán egy bőrönddel és egy laptoppal vagy telefonnal járja be a világot, élményeket keresve és átélve. Viszont ellentmondásosan ugyanez az életérzés jelenik meg fogyasztást ösztönző kampányokban is, mint például egy új autóreklámban, amelyben egy olyan életérzéssel reklámoznak egy anyagi javat, amelyben nem fontosak a tárgyak, hanem csupán a hiányukban érzékelhető szabadságérzet. Érdekes módon ez a kocsimárka a XX. század végén még a biztonság érzésével ösztönzött a vásárlásra.”

Frigy Szabolcs hozzátette: leírják, hogy a fogyasztói társadalom trendekkel működik. Minden trendnek van egy agykép rendje. Ugyanúgy belesimul valaki a fogyasztói társadalomba, ha digitálisan nomád, mert az ugyanannak a folyamatnak az antitrendje, ugyanazt a koncepciót viszi, forgatja. A modern reklám általában huszonkilenc másodpercig egy életérzést sugároz, egy másodperc a termék vagy a márkanév bemutatása. Nem a terméket akarják eladni, hanem az életérzést. Ezzel a jól kieszközölt módszerrel szemben az egyén sokszor tehetetlen. Az autóreklámoknál, amikor becsukják az ajtót, és megszűnik a külső zaj, az az anyaméhnek a rekonstrukciója. Nem az autót vesszük meg, hanem az anyaméhnek a biztonságát. Amikor tudatosan, manipulatív jelleggel csinálják ezt, akkor az egyén nagyon-nagyon tehetetlen.

Tudatos vásárlóról, tudatos fogyasztóról beszélünk, de mennyire lehetünk tudatosak, amikor sok minden a tudatalattiból jön? Példaképet választhatunk tudatosan, de lehet, hogy modellt nem. Egy nagyon híres szociológus azt mondta, hogy már nem oda költöd a pénzed, ahova akarod, hanem ahova mi akarjuk. Mennyire lehetünk még urai önmagunknak? — vetette fel az egyetemi oktató.

Kovács Éva színművész saját környezetében tapasztalta, hogy az erős, a tudatos egyéniség mindig kitör. A félelem nem tud annyira eluralkodni rajta, hogy gúzsba kötné.

Szilágyi Szidónia pszichiáter hangsúlyozta: sokak számára elcsépeltnek tűnik, de nagyon fontos a gyerekek számára a szülői minta, de ez nem egyszerű. A szülőnek az értékrendszere már nem lehet ugyanaz, mint a mostani gyereknek. Hiába akarja a szülő átültetni az ő meggyőződését a gyerek életébe, mert annyira megváltozott a társadalom, hogy a szülő nem biztos, hogy átlátja annak minden aspektusát. Nem biztos, hogy jó dolgokat tud mondani a gyereknek, hogy az, amit ő hasznosítani tud, vagy amiből ő meríti a számára fontos értéket, a gyereke esetében is működik. Szidónia az egyetemen találkozott először az internettel az 1990-es évek közepe táján, most a legtöbb gyerek úgy megy hozzá két-három évesen, hogy saját maga kezeli a tabletet. Nagyon ijesztő, hogy a szülők mennyire büszkék erre. Azt mondja a szülő: képzelje, a gyerek megtalál minden angol nyelvű adaptációs programot. A szülő lenézően néz a pszichiáterre, ha az az internet káros hatásairól beszél, és azt tanácsolja neki, hogy játsszon a gyerekkel, és mondjon neki mesét., Ha a szakember a televízió káros hatásairól beszél a fiatal szülőknek, azt kérdezik: akkor ők se nézzenek tv-t?

Frigy Szabolcs szerint az a probléma, hogy nincs egy meghatározás az örök értékekre vonatkozóan, funkcionális értékek vannak, hogy ennek a gyereknek jobb lenne, ha… Ezt nem lehet elmondani örök érvényű igazságként. Szülőként nem lehet felvállalni azt, hogy így csináld, ez a jó, ettől leszel boldog. A családban beszélni kell, helyzetbe kell hozni a gyereket, hogy ő maga gondolkodjon és beszéljen, nyilván a megfelelő életkorban. Annak, hogy a szülő nem tölt minőségi időt a gyerekkel, megvannak a következményei. Nem lehet egyedül hagyni a gyereket ebben a nagyon furcsa világban azt gondolva, hogy úgyis mindent tud. A szülőnek nem örülnie kellene, ha a gyerek háromévesen már jól kezeli a tabletet és az okostelefont, hanem sírnia, véli Frigy.

Szilágyi Szidónia egy másik nagy problémaként felvetette, hogy a szülő megpróbálja minden lehetséges frusztrációtól megmenteni a gyereket, megoldani helyette a saját konfliktusait, vagy hozza-viszi iskolába és bárhova, elé teszi a tányért, megtöröli a cipőjét. Ennél többet nem tud egy szülő ártani a gyerekének. Amikor majd szembekerül az ilyen gyerek egy problémával, nem lesz semmilyen stratégiai alapja, hogyan oldja meg azt. Nincsenek meg azok az alapvető ismeretei, azok a begyakorlott képességek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy túljusson a nehézségeken. A gyerek vagy akár a felnőtt ilyenkor megtorpan, hajlamos a lehető legkisebb egzisztenciák irányába elmenni: ahol nem kell megfelelni semmilyen elvárásnak, nem kell vállalni semmilyen magasabb szintű küszködést. Ezekből lesznek a problémás gyerekek, problémás felnőttek. Elsősorban a szülőkkel kellene megértetni, hogy akkor tesznek jót a gyerekeknek, ha életre nevelik őket, azzal, hogy néhány éven át kiszolgálják őket, tönkreteszik a további életüket.

Kovács Éva úgy látja, nem csak az anyagiak megszerzése kellene fontos legyen. Nem kell mindenkinek abban kitűnnie, ami éppen divatos. Vannak gyerekek, akik csak arra képesek, hogy jól kezelik a telefont, de vannak, akik sportolnak, megtanulnak hangszeren játszani, irodalmi vagy képzőművészeti ismereteikben tűnnek ki. Lehet, hogy valakinek nincs szuper telefonja vagy divatos cucca, de tud olyan dolgokat, amit mások nem.

Blatniczki Cecilia hangsúlyozta: vannak helyek, ahol kiéleződhet bizonyos helyzet, s vannak helyek, ahol erre nem kerül sor. Gyerekekről beszélünk, de nagyon sok mindenben a felnőttek a hibásak.

Elek György a beszélgetés végén rávilágított, hogy Bessenyei Gedő Istvánnak igaza van abban, hogy a fiatalok ki vannak szorítva a hatalomból és a döntéshozásból, de azt is el kell mondani, hogy nem tartogatnak a tarsolyaikban olyan általuk létrehozott értékeket, amelyek alternatívát jelenthetnek az idősebbek által képviselt értékekkel szemben. Ha mégis létezik az a becsomagolt politikai, erkölcsi, filozófiai, esztétikai stb. újonnan teremtett világnézeti különbség, ami szembeállítható a már meglévővel, akkor meg kell keresni a módját annak a megismertetésére. Nem lehet összehasonlítani Petőfiéket a mai fiatalokkal, de azt el kell ismerni, hogy a Petőfiék kezdeményezéseit sem a márciusi ifjak valósították meg. Ettől függetlenül szükség van egy fiatalos életérzés és világnézet kialakítására, s amennyiben ez nem alakul ki, az mindenképpen az idősebb generációk hibája és felelőssége, mert nem teremtettek teret, lehetőségeket, és nem adták át a megfelelő tapasztalatot és ismeretet a fiataloknak.