Kétnapos ünnepséget tartanak a BBTE szatmárnémeti kihelyezett tagozatán az óvónő- és tanítóképző fennállásának 20. évfordulója alkalmából. A pedagógusok a jövő őrei, hangzott el a megnyitón.

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozata megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából ünnepi eseményt szerveztek, amelyre meghívták az elmúlt két évtized során itt tevékenykedő tanárokat, valamint a volt és jelenlegi diákokat. A két évtized alatt százhuszonegy pedagógus és hétszázhatvan végzős neve került az intézmény nyilvántartásába, hangzott el a tegnapi nyitórendezvényen, ahol dr. Szabó Thalmeiner Noémi, a szatmári kihelyezett tagozat oktatási igazgatója köszöntötte a résztvevőket.

Dr. Markó Bálint rektorhelyettes hangsúlyozta, hogy a pedagógusoknak állandó kihívásokkal kell szembesülniük, tudniuk kell alkalmazni, használni a kommunikációs eszközöket és más oktatási formákat. „Az a tény, hogy a BBTE-nek húsz éve van egy óvónő- és tanítónőképzéssel foglalkozó tagozata, és annak olyan pedagógusai vannak, akik olyan végzősöket engednek ki az egyetem kapuján, akik megállják a helyüket a változó világban, az egy nagyon nagy dolog. Amikor ez a tagozat létrejött, egészen más volt a születési arány, mint most, azóta létszámcsökkenés tapasztalható minden irányból, de a szatmárnémeti tagozat stabilan tartja a hallgatók létszámát” — fogalmazott a rektorhelyettes, rámutatva arra, hogy minden felsőoktatási intézménynek az egyik fontos célja, hogy megtalálja a helyi közösségek igényeit, így az, hogy Szatmárnémetiben ennek a képzésnek a huszadik születésnapját ünnepeljük, bizonyítja azt, hogy ez itt sikerült.

Dr. Fóris-Ferenczi Rita dékánhelyettes az intézmény azon oktatóit köszöntötte, akik húsz éve dolgoznak azon, hogy Szatmárnémetiben pedagógusképzés legyen, megtartsák az oktatás színvonalát. Köszöntötte a konferencia résztvevőit is, hiszen mint mondta, mi mással lehet megünnepelni egy ilyen intézmény fennállásának huszadik évfordulóját, mint egy tudományos konferenciával, együtt gondolkodással és dialógussal. Fóris-Ferenczi Rita kiemelte, hogy az ókori görög-római idők óta a pedagógus mindig kiemelt, biztonságot, hűséget nyújtó személy volt, aki bábáskodik, gondolkodik, kérdez, így szerinte ezek a tulajdonságok kell hogy jellemezzék a pedagóguskonferenciát is.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke elmondta, hogy a szatmári magyarság számára nagyon fontos ez az intézmény, mert olyan embereket nevel, akik a jövőért dolgoznak. Az óvodás és a kisiskolás gyerekek számunkra a jövő. A pedagógusok a jövő őrei, akik azokat a gyerekeket készítik fel, akik majd maguk fogják őrizni a jövőt. Pataki a jelen lévő pedagógusokhoz szólva elmondta, hogy ismeri a tanügy problémáit, a sok hátráltató formaságot, de ennek ellenére ragaszkodni kell a szülőföldhöz és az anyanyelvhez.

Dr. Szabó Thalmeiner Noémi oktatási igazgató bemutatta az intézmény megalakulásának és az eltelt húsz évének a történetét, majd Végh Balázs Béla, az elmúlt tanévben nyugdíjba vonult tanulmányi igazgató, aki tizennégy éven át vezette az intézményt, szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, hogy Apáczai Csere János a tizenhetedik században írta meg Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról című írását, s ez a szellem kíséri el ma is az embereket, iskola nélkül nem képzelhetünk el életet. Ez az elképzelés vezette Végh Balázs Bélát is, amikor az intézmény oktatója lett. Mindig arra biztatta tanítványait, hogy vállaljanak munkát, gyerekeket, és maradjanak a szülőföldjükön.

Soós Anna rektorhelyettes emléklapot adott át az intézmény vezetőjének, majd az Aurel Popp Művészeti Líceum diákjai adták elő műsorukat.

A jubileumi programsorozat keretében ma Aktuális kihívások az oktatás-nevelés és a pedagógusképzés terén címmel tartanak tudományos konferenciát, amelyen a pedagógusok tudományos munkáikat mutathatják be, este pedig egy véndiáktalálkozóra várják az egyetem volt diákjait, amelyen már kötetlen formában találkozhatnak egymással, volt tanáraikkal, beszámolhatnak életútjukról, szakmai és magánéleti sikereikről.