— Milyen meggondolásból alakult meg húsz évvel ezelőtt a Szent József, a munkás – Katolikus Férfiak Szövetsége?

— Régóta foglalkoztat, milyen értékek mentén alakítják életüket a különböző környezetből érkezett emberek. Szerettünk volna elődeink nyomdokába lépni, de nem voltak használható információink, nem találtunk a környezetünkben olyan férfit, aki mesélt volna a hagyományokról. Korábban működött Szatmárnémetiben is katolikus legényegylet, büszkék is vagyunk az elődökre, igyekszünk is felhasználni a jól bevált módszereket, mégis úgy döntöttünk, hogy új szervezetet alapítunk, hogy sikerüljön újból „lendületbe hoznunk” a katolikus férfiakat.

— Melyek voltak az első lépések?

— 1995-ben a németországi Schmochtitzben részt vettem az ottani katolikus férfimozgalom által szervezett konferencián. Bevallom, előtte el nem tudtam képzelni, mi különöset lehet beszélni „férfimunkáról”, „férfifeladatokról”. Aztán hallottam az 1948-ban alakult, Unum Omnes nevet viselő Katolikus Férfiak Világszövetségéről, amely a hitre épült életet tűzi zászlajára. 2001 és 2004 között ellátogattunk a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye több településére és Erdély más vidékeire is. Úgy tudjuk, hogy a mi szikránkra is szükség volt, amikor Csíkszeredában megalakult a Márton Áron Katolikus Férfiak Szövetsége, valamint a marosvásárhelyi és dévai Férfisátor. Majd férfiszövetség alakult Kézdivásárhelyen és más településeken.

— Mi a feladata a férfiszövetségnek?

— A katolikus férfiakat összefogó és értük tevékenykedő szervezetek, mozgalmak célkitűzései között szerepel a férji és apai öntudat erősítése, a szociális tanok megélése és a világban való terjesztése, a férfiak gondjainak kimondása és képviselete a közéletben. Időbe telt, míg társakat találtam az elképzelésemhez, de 2001 elején megalapítottuk a Szent József, a munkás –Katolikus Férfiak Szövetségét. Természetesen szükség volt a formai követelmények megteremtésére. Hat évbe került, amíg megalakult a szövetség. A nőszövetségek már tíz évvel korábban alakultak, működtek, őket ma sem lehet utolérni. Nem könnyű szolgálni az Úrnak, a családnak, az egyháznak, a munkaadónak… Egyszerűen és gyorsan cselekszünk, értékeket mentünk, néha főzünk, építünk, szerelünk, javítunk, máskor meg evezünk, íjazunk, szőlőt metszünk, disznót vágunk. Úgy látjuk, ez egyszerű, célszerű és egészséges is egyben. Cél, hogy egy jobb férj, jobb apa, nagyapa menjen haza egy-egy találkozásról.

— A Szent József, a munkás férfiszövetségnek elsősorban jótékonysági szerepe van?

— A férfiszövetség egy hely, ahol egyetértünk abban, hogy akkor is példát mutatunk, ha nem cselekszünk, akkor pedig különösen, ha cselekszünk. Éppen ezért cselekvési tervet készítettünk, amit végrehajtunk. Sokfélék vagyunk, és sokfélék a prioritásaink is. Van, aki a lelki életben szeretne jó példával elöl járni, más a fizikai munkával. Nagyon jó szakemberek vannak közöttünk, akik jó minőségű munkát végeznek, és mások javára cselekszenek. A férfiszövetség szervezőként és ifjúságnevelőként is ismert. Célunk: megerősíteni a férfit ott, ahol éppen van. Legyen jobb a férfi a házasságban, legyen jó férj, apa, nagyapa, és gondoskodjon a szüleiről! Ugyanígy érvényes ez a munkában is. Legyen a férfi jó munkatárs, jó tagja a helyi közösségnek, egyszerre mutatkozzon meg, hogy ő mindennap jobb akar lenni, mint az azelőtt napon volt!

— Húsz év alatt történtek előrelépések?

— Sokat léptünk előre, de messze nem vagyunk ott, ahol szeretnénk lenni. Ezért az a mottónk, hogy „Holnap is tudok egy kicsivel jobb lenni.” Ez csak akkor lehetséges, ha felismerem, hogy a tegnaphoz képest mit tehetek még jobban.

— A járványhelyzetben hogyan működik a szövetség?

— Találkozni nem tudtunk, de cselekedni igen. Van egy olyan tevékenységi körünk, hogy ahol nincs férfi a családban, és el kell végezni dolgokat a ház körül, ott segítünk.

— Hogyan tekintenek a jövőre?

— Tisztában vagyunk azzal, hogy át kell adni a stafétát a fiatalabbaknak. A családban is az apa nézi, mikor fogja már a fia kivenni a kezéből a szerszámot. Mi is neveltük az ifjúságot, és úgy tűnik, ott van az a csoport, melynek tagjai nem látatlanban veszik át a stafétát, „ők eszkábálták össze a maguk autóbuszát”. Ebben az autóbuszban az idősebbek is helyet fognak kapni. Ez a busz már lehet, hogy autópályán közlekedik majd, légkondicionálóval és más modern eszközökkel lesz felszerelve, és gyors megoldásokra lesz képes az eddigiekhez viszonyítva, az alapértékek viszont nem változnak. Nevelésünkben nagy jelentőséget kap a szülőföldön való boldogulás ösztönzése. Azt szeretnénk, hogy gyerekeink menjenek tanulni más városokba vagy más országokba, jöjjenek haza, és erősítsék azt a közösséget, ahova születtek, kamatoztassák itt a szerzett tudásukat és tapasztalataikat. Hálásak vagyunk a megélt húsz évért. Hálásak minden szövetkező tagunknak minden erőfeszítésért, lelki vezetőinknek, feleségeinknek és családjainknak, hogy segítettek vállalt elköteleződésünkben. Tisztelettel és hálatelt szívvel imádkozunk elhunyt társainkért. A generációváltás és a stafétaátadás folyamatos. Segíteni fogjuk az ifjak, fiatal férjek és apák szövetkezését. Erős családokat, erős közösséget építünk Szatmárban.