Húsz évvel ezelőtt történt, hogy a szatmárnémeti motorkerékpáros, Gyenes Emánuelt a dobogó legfelső fokára szólították fel élete első enduro-versenyén. 
2001 június 16-án az akkor még csak 17 éves Mani a Brassó megyei Hidegpatakon rajthoz állt a Pennzoil Motor Enduro elnevezésű verseny 2-es kategóriájának a mezőnyébe. Szilveszter Zsolt, a Szatmárnémeti Perpetuum Mobile Sportklub alapítója kísért el a „srácot”, aki egy zöld színre festett KTM nyergébe, egy fehér színű overállba repesztett a Kárpátok sáros völgyében. Elsőként intették Manit, így élete első enduro-versenyét meg is nyerte. 

A jeles eseményre emlékszik vissza a szatmárnémeti motorkerékpár-versenyző, aki hivatalos facbook-oldalán tette közé a versenyen készített fényképeket, illetve a serlegről kényszült fotót, amit már a közel száz trófea közül emelt le szerda reggel. 
„Napra pontosan 20 évvel ezelőtt történt meg, hogy rajthoz álltam életem első enduro-versenyén, ahol megszereztem az első trófeámat is – írta még szerdán a közösségi portálon Mani. – Akkoriban álmodni sem mertem róla, hogy később majd aranyérmet szerzek az Internațional Six Days Enduro – ISDE kiíráson, hogy 17 alkalommal viszem végig a Red Bull Romaniacs-ot, hogy 11-szer állok majd rajthoz a Dakar-rali, vagy többszörös enduro- és endurocross-bajnok leszek Romániában és Magyarországon” – emlékezett vissza.

Mani a Rad Bull Romaniacs hardenduro-versenyen egyébként világcsúcstartó a 17 részvétellel, és idén, egy hónap múlva is rajhoz áll a nagyszebeni versenyen. Ugyanakkor a Darak-rali szervezőitől kiérdemelte a legendás versenyző elismerést a 11 részvétellel, ugyanakkor kétszer megnyerte a világ legnehezebb terepralijának a maraton kategóriáját, illetve egyszer a szervízcsapat-kíséret nélküli male moto kategóriát, ez utóbbiban pedig második lett 2021-ben.
Végezetül Mani köszönetet mondott mindenkinek, aki támogatta őt pályafutása során: „Köszönettel tartozom mindenkinek, aki támogattak, bátorítottak és mellettem álltak ez idő alatt. Azt kívánom, hogy ezt a húsz évet még sok év kövessen a versenypályán!”

Pesek Attila

Nagy fotó: Pesek Attila

Archív felvételek: Gyenes Emánuel magángyűjteménye