Ez alkalomra megfogalmazott ünnepi köszöntöm alapgondolataként a János szerinti evangélium huszadik (20) fejezete tizennyolcadik (18) versét választottam: „Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.” (Jn 20, 18) Mária Magdolna, aki a Jézus halála utáni hét első napján Jézus sírjához siet, egy megbízatást kap Jézustól: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez, és vidd nekik hírül: fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn 20, 17) És ő engedelmeskedik ennek a megbízatásnak, elindul a sírtól — nem ragad le a gyásznak mélységébe —, hogy hírül adja a tanítványoknak a húsvéti örömüzenetet: Jézus él!

Vajon mi, 21. századi Jézus-követők, tanítványok ennek a bizonyosságnak fényében éljük-e életünket? Megértjük-e végre azt, hogy az ünnep értéke nem csak a szépen megterített ünnepi asztalról, a piros tojásról szól, hanem ennél sokkal többről. Attól lesz valóban áldássá számunkra és e világ számára is ez az ünnep, ha örömüzenetét nem tartjuk meg csak magunknak, nem rejtjük véka alá, hanem elmegyünk, elmozdulunk a sírtól azért, hogy hírül adjuk, tudtul adjuk a mindenkori tanítványoknak, Pétereknek, Jánosoknak is, hogy: Jézus él!

„Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?” (Jakab 2, 14) — kérdezi Jakab apostol ma tőlünk is, és egyben bátorít is minket: Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből! Keresztény emberekként meg kell értenünk, hogy szavainkon túl cselekedeteinkkel is bizonyságot kell tegyünk arról, hogy mi az élő Jézus tanítványai vagyunk. Mert ha nemcsak valljuk, hanem vállaljuk is a Jézus által mutatott szeretet útját, akkor a mi életünkben is megismétlődhet a húsvéti csoda.

Pál apostol is figyelmeztet bennünket: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (Ef 5, 15) Az idők gonoszságát tapasztaljuk ma is, amikor egyik napról a másikra veszítjük el szeretteinket, egészségünket, munkahelyünket stb. Mindezek tudatában vajon megragadjuk-e az alkalmakat, a lehetőségeket, hogy bizonyosságát adjuk annak, hogy mi az élő Jézus tanítványai vagyunk?

Testvérem, bátorítalak ma téged, hogy élj a húsvéti örömüzenettel, tedd valósággá életedben! Olyan gyönyörűen fogalmazza meg a 130-as számú húsvéti unitárius énekünk is ezt a gondolatot, amikor az életről, annak céljáról vall: „Az élet nem cél önmagában. A cél, hogy jók legyünk,/ Ki egyedül áll a világban, segítse fel kezünk,/ Szeressünk híven mindhalálig, mert boldogul a nép,/ Amely szeret és hitben áll itt, imádva Istenét.”

E gondolatokkal kívánok Istentől megáldott, örömteli húsvétot mindannyiunk számára!

Atyafiságos tisztelettel,

Pálffy Anna-Mária

unitárius lelkésznő

Északnyugat-erdélyi Unitárius Szórványegyházközség