„… mert én élek, és ti is élni fogtok.” Jn 14, 19/b

Húsvétot ünneplő kedves keresztény testvéreim!

Valahányszor gyászos koporsó mellett kell megállnom unitárius lelkész minőségemben, a nyitott sír mellett, végső búcsúvételkor Jókai Mór szavait szoktam idézni: „Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.”

Ezután a következő búcsúmondat hangzik el: „Így búcsúzunk el tőled, ki por leszel, de Istenben és az emlékező szívekben mindörökké élni fogsz.”

Kedves testvéreim! Húsvét van. Unitárius hitfelfogásunk szerint a húsvét az örök élet ünnepe. S ha körülnézünk a minket körülölelő természetben, láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy örök életről, megújulásról beszél ma körülöttünk minden. A húsvét a természet megújulásával összhangban valósággal kötelez minket, embereket is a lelki megújulásra.

Ma szerte a világon, keresztény templomokban Jézusra emlékeznek mindazok, akiknek a szívében Jézus és az ő tanításai élnek!

Mi, kései tanítványok Jézus fizikai arcát nem idézhetjük lelki szemünk elé, ezt Jézus kortársai tehették meg, de mi annál inkább emlékezni tudunk arra a jézusi lelki arcra, a jézusi tanításra, amely az evangéliumokból felénk árad.

Engedjük, hogy húsvét áldott ünnepén Jézus az Ő rendkívüli egyéniségével, hitet, bizalmat sugárzó lelkével, tanításaival megérintse szívünket és bátorítson, buzdítson minket is életünk nehéz, megpróbáló pillanataiban; erősítsen meg Istenbe vetett hitünkben; az erőszak helyett a szeretet lángját táplálja szívünkben! Késztessen ez az ünnep minket önvizsgálatra! Engedjük, hogy Jézus felforgassa a mi életünket is azért, hogy rendet rakjon ott, ahol rendetlenség van, hogy megújuljanak bennünk a jézusi tanítások, hogy feltámadjon Jézus életpéldája! A Jézusra való emlékezés ma kötelez bennünket, hogy emeljük tekintetünket a mi jóságos Istenünkre, életünk adójára, lássuk meg, hogy Ő a megpróbáltatások idején sem hagy egyedül minket. Imádságainkkal köszönjük meg neki nap mint nap gondviselő atyai szeretetét, mellyel őrködik mindannyiunk élete felett! Tekintsünk Jézusra, Isten legjobb gyermekére, a mi igaz tanítómesterünkre, engedjük, hogy tanításai és életpéldája által tanítson, vezessen bennünket életutunkon! Lássuk meg a mellettünk élő embertársainkat is, akikkel egy a sorsunk!

Hajoljunk közel szeretteinkhez, házastársunkhoz, gyermekünkhöz, szüleinkhez, nagyszüleinkhez, hogy érezzék, mindannyian egy Istennek vagyunk gyermekei és egymásnak testvérei! Ugye te is megtapasztaltad már, hogy milyen nagy áldás, ha valaki figyel rád, valaki szeret téged?! Ha így élünk, akkor hiszem, hogy jutalmunk a nyugodt szív és az örök élet öröme lesz. Engedjük, hogy a húsvéti örömüzenet — „… mert én élek, és ti is élni fogtok.” Jn 14, 19/b — megérintse lelkünket, és tudjunk tiszta szívvel ünnepelni!

Áldott húsvétot kívánok!

Atyafiságos szeretettel,

Pálffy Anna-Mária

unitárius lelkésznő,

Északnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség