„Szolgálni egy törékeny világban”

Néhány fiatallal Romániából és Magyarországról idén másképpen töltöttük a nagyhetet. A célunk az volt, hogy jobban odafigyelhessünk a városi valóságra a szeretetszolgálat által, a húsvéti szent három nap által, melyet lelkesen ünnepeltük meg a falvakban az ottani hívekkel közösen; imádkoztunk a város utcáin is.

1. Szeretetszolgálat a városban

Kilenc csoportba osztottuk magunkat a város különböző, szociálisan törékeny helyeire. Az egyik csoport a város külső részén szolgált, az ún. Gostat-részben, ahol főként szegény nagycsaládok élnek kicsi helyeken, blokkokban. Öt egyetemista fiú egy lépcsőházat javított kőművesmunkával. Az egyik egyetemista így számolt be tapasztalatáról: „jobban megérezhettem általuk az élet emberséges oldalát, nem volt semmijük, csupán ennyi, mégis kávéval kínáltak és barátjuknak neveztek”. A városrész másik oldalán a 18 év fölötti árva gyermekekkel foglalkoznak, sokaknak nyújtva így lehetőséget, hogy kitanuljanak egy mesterséget kőművesként, ötvösként vagy asztalosként. A gyakorlati munka mellett együtt imádkoztak, játszottak, énekeltek velük, de az étkezés is közösen zajlott. Az egyik diák azt mondta: „Néhányszor az a vágy élt bennem, hogy minél előbb elmenjek otthonról és megtaláljam a saját munkámat és életstílusomat, mert azt gondoltam, hogy a szüleim beleavatkoznak az életembe, már túl sokat szeretnek engem; most azonban, az ő történeteiket hallgatva, már többre becsülöm a családomat.” A másik komoly önátadás a rákbetegek, Down-kórosok és az autisták szolgálata volt. Egy olyan terápiás munka, mely tele volt kreativitással a húsvéti gyertyák elkészítésében, a tojásfestésben és a kerámiázásban. Néhányunknak nehéz volt elfogadni a rákos betegek helyzetét, ugyanakkor meglepődve tapasztaltuk a Down-kórosok szeretetét. Egy másik csoport szegény és árva gyerekekkel dolgozott, tanították őket a játék és sport által. Nem tudtuk az időseket sem mellőzni. Három csoport ment el szolgálni egy öregotthonba, egy napközi otthonba, illetve otthonukban is meglátogatták őket; a fiatalok itt beszélgettek velük, segítettek a takarításban, játékokat és színdarabokat osztottak meg velük. A szeretetszolgálat végén az volt a közös megállapítás, hogy ez a szolgálat emberségesebbé tesz, és ez az egyik alapeszköze a mai román helyzet javításának, harcolva az igazságosságért.

2. Szolgálat a húsvéti szent három napon a szegény falvakban

Különleges volt mindenki számára látni a falusi emberek örömét, amikor megpillantották a falvakban a sok fiatalt, akik boldogok, szépen énekelnek és hisznek Istenben. A falusiak nagyon örültek, hogy közösen ünnepelhettük a húsvétot, nagy lelki feltöltődést jelentett számukra a fiatalok örömteli éneke, az esti fáklyás körmenet és az azt követő szentségimádás, valamint a szertartások után eltöltött közös idő. A falusi, egyszerű élet nagy hatást gyakorolt a fiatalokra: ahogyan az emberek teljes szívvel énekeltek a templomban, ahogyan megbecsülték a lelki életet, az imádságot és mindennapi kapcsolataikat. Az volt fontos leginkább számunkra, hogy megtapasztalhattuk az egyszerű élet értékét.

3. Imádság a városban

A húsvét üzenete többek között az is, hogy egyre inkább tudatosítsuk a minket körülvevő valóságot, amelyben élünk. Ezért elmentünk azokra a helyekre, ahová gyakran járunk, amelyek már annyira megszokottá váltak számunkra, hogy nem is vesszük észre azok varázsát és mélységét. Megkérdeztük magunktól: hol van Isten ebben a városban? Hagytuk, hogy vezessen minket. Ezzel az imádságos lelkülettel mentek ki többen a pályaudvarra vagy a buszállomásra, mások a szupermarketbe, ismét mások a piacra vagy a parkba, néhányan pedig a templomba. Az ima utáni megosztásból kiderült, hogy nagyon szép tapasztalatok születtek, ahogy ilyen „gyakorlati módon” imádkozott mindenki. Megérthettük, mi is a húsvét igazi üzenete, átélve mélyebben, lelkileg is azokat a helyzeteket, amelyekben nap mint nap mi is ott vagyunk. Megtalálhattuk magunkban az embert, aki imádkozik, aki kiegyensúlyozott, és tudja, mit is keres.

Végül, amikor megízleltük mindazt, amiben részt vettünk ezen a héten, mindenkiben a hála érzése volt jelen leginkább. Másokért élni boldogabbá tesz. Első alkalommal végeztük ezt a húsvéti missziót, láttuk, hogy ez jó, ezért tovább szeretnénk majd folytatni.

Miklós Claudiu SJ