Húsvéthétfő alkalmával benépesedett Mezőterem egyik utcája, a helyi és környékbeli lakosok a „tojáshajgálásra” voltak kíváncsiak.

Annak ellenére, hogy a község vezetőségének anyagi finanszírozása ebben az évben is elmaradt, a mezőteremi tánccsoport mégsem tesz le arról, hogy továbbra is ápolják azt az ősi népszokást, amelyre Szatmár megye sváb falvai közül már csak Mezőteremen emlékeznek, név szerint a „tojáshajgálást”. A tánccsoport tagjai Oszóczki Adél vezetésével így a helyi tradíciókat szem előtt tartva rendezték meg az eseményt.

A „hajgálásról” röviden

A helyi szokás szerint a „hajgálást” a tojásgyűjtés folyamata előzi meg, a fiúk „házalás” során főleg nyers, de festett tojásokat is gyűjtenek egy nagyobb vesszőkosárba. Ezt követően előkészítik a területet, amelyen a tojásdobálás fog zajlani. A település egyik utcájának két oldalán 300 méter hosszúságban hozzávetőleg 3 méterenként helyeznek el 4-4 tojást, amelyeket a későbbiekben egy jobb és egy bal kezes fiú menet közben előre megtervezett szinkronmozgásban fognak elhajítani (egyenesen előre, egyenesen hátra, keresztben előre, keresztben hátra). A fiúk, mivel minden második tojáskupacból „hajgálnak”, nyolcszor kell megjárják a távot, ami fizikailag igencsak megterhelő, ezt a feladatot ebben az évben is a tánccsoport két tagja, Pop László és Merker Norbert vállalták magukra. A gyűjtésben résztvevő többi fiúra vigyázó szerep hárul, bottal ügyelnek, nehogy valaki megzavarja a „ceremóniát”. A tojásdobálást, mint eddig minden évben egy ünnepi műsor és bál előzte meg Húsvétvasárnap.

ifj. Deák Endre