Lehet, megfigyelted te is: minél nyitottabb, bejárhatóbb, beláthatóbb, megismerhetőbb a világ, az emberek egyre elzárkózottabban, elszigeteltebben, magányosabban élnek. Lehet, arra is felfigyeltél: minél nagyobb hangsúlyt helyeznek a hatóságok a közbiztonságra, az emberekben annál nagyobb a félelemérzet. A legtöbb arcon a kiábrándultság jelei látszanak. Sokat ígért a huszonegyedik század, sok ígéret hangzik el naponta, de túl kevés az, ami az ígéretekből megvalósul. Az a sok harc és küzdelem, amit az emberiség — és külön-külön minden ember — vívott századokon át, nem teremte meg a maga gyümölcseit. Minden ígérgetés és a kimutatások ellenére nem valósult meg a jóléti társadalom. Az egzisztenciális félelem uralja az emberi lelkeket. Talán te is érzed: a ma emberét magával ragadták egy nagy folyó hullámai, azok sodorják, de nem tudni, hova, és nem tudni, hogyan és mikor lehet kiszállni. Félelem uralja a lelkeket. A félelem oka, hogy nem lehet tudni, mi a cél. Sokat ígért a huszonegyedik század. Most sokan kérdezik: hol van a gazdagság, a hatalom, a boldog élet? De nézz csak szét! Azok sem boldogabbak, akiknek minden megadatott: ház, autó, munkahely, siker, hatalom… Elgondolkoztál-e már azon, hagysz-e elegendő időt az életedből arra, hogy legyőzd a hullámok erejét? Az árral menni könnyű, még akkor is, ha veszélyeket rejteget. Elgondolkodtál-e már azon, hogy milyen lenne a te külön utad, amit saját erődből kellene bejárnod? Lehet, megfigyelted: az anyagi jólét emelkedett, de a lelki mélyebbre süllyedt. Lehet külön úton járni, amelyiken nem sodor a korszellem, a kordivat, a kor elvárásai. Ha a saját utadat járod, nem kapsz mindent készen, de nem kell elfogadd azt, amit nem kedvelsz, nem szeretsz. Ha saját utadat járod, addig jutsz el, amíg tart az erőd, amennyire elég a tudásod. A saját utadon úgy haladsz, hogy te magad építheted szellemi világod.

Elek György