Olvasói kérés nyomán kezdtünk el utánajárni annak, mihez tud kezdeni a lelkiismeretes szatmári, aki nem szeretné a háztartási hulladék közé dobni a tavaszi frissítés után megmaradt parkettalakkot, olajfestéket, diszperzitet, ecsetet, maradék alapozót (amorsă), hígítót. Ezek veszélyes hulladéknak vannak nyilvánítva, mert komoly károkat okoznak, ha kijutnak a természetbe, speciális elbánást igényelnek, ha már nincs rájuk szükség, akkor is, ha akármelyik sarki barkács- vagy festékboltban meg lehet ezeket vásárolni. Konkrét, egyértelmű megoldást többnapnyi telefonálgatás után sem sikerült találni, aki kis mennyiségben rendelkezik ilyesmivel, és szakszerű mentesítést akar, gyakorlatilag túlbuzgó csodabogárnak van tekintve, és elhajtja bármelyik szakcég vagy szakhatóság, amelyhez a problémájával fordul.

Hosszas keresgélés

Megoldásokkal több megkeresett entitás is előállt, de mint megoldó fél, mindig valamelyik másik volt említve. A szatmári környezetvédelmi igazgatóság a weboldalán található, ilyesmik mentesítésével is foglalkozó hulladékkezelő cégek névsorához küldött, amit nem sikerült megtalálnunk a honlapon. A városháza a Florisalt javasolta mint lehetséges megoldó, ettől a cégtől lehet konténert bérelni, a veszélyes hulladékot abba belegyűjteni, majd ugyancsak a céggel aztán elvitetni. Egypercnyi telefonálást sem igényelt ezt a lehetőséget is elvetni: a Florisal ügyfélszolgálatosa kerek perec megmondta: jaj, ők ilyesmivel nem foglalkoznak, keressünk rá az interneten, hogy Szatmár megye területén ki más vállalja veszélyesnek minősülő hulladék elszállítását.

Több mint ezer lej

A következő legjobb opcióként a szelektív hulladékot is gyűjtő cégek valamelyike merült fel, ahonnan pozitív visszajelzés volt, hogy igen, vállalnak ilyet, de főleg céges partnerektől visznek el ilyesmit, akiktől mérhető mennyiségre számíthatnak havonta. A mulatság nem olcsó, tonnánként 250 euró a mentesítés első lépésének megtétele, azaz az elszállítás. Ezt a tarifát természetesen magánszemélynek is fel tudják számítani, és akár egy félvödörnyi mennyiség súlyáig is le tudják osztani a tonnát, így kiszámolva az adott mennyiségre érvényes tarifát. Csakhogy ennyiért nem adják rá a gyújtást az autóra, vagy ha mégis ráadnák, akkor annyi lenne a begyűjtés mellett felszámolt fuvardíj, hogy a környezettudatos és lelkiismeretes lakásfelújító még azt is megbánná kétszer, hogy belekezdett a munkába, meg hogy egyáltalán eszébe jutott a szakszerű mentesítése a maradéknak. A csapatos begyűjtés elméletileg kivitelezhető lenne, mondja egy másik, hulladékiparban érdekelt szakcég, de gyakorlatilag elképzelhetetlen. Ez ugyanis azt jelentené, hogy két-három napos, egy-két hetes rendszerességgel házhoz mennének a veszélyes vegyi maradékokért, mert így sok kicsi sokra megy alapon már megérné ráadni a speciális kukáskocsira a gyújtást.

Inkább hanyagolják

De még ha lennének is olyanok, akik ezt az időt a megmaradt dolgokkal az előszobában vagy az erkélyen kivárnák —, akkor épp nem lennének otthon, amikor a kocsi jön, vagy épp sokallnák a helyben kiszámolt elszállítási díjat. Ezért inkább ilyesmivel nem is foglalkozik senki, a mindenféle festékek, vegyszerek meg oldószerek a háztartási szemét között landolnak, szerencsés esetben jól rájuk van csavarva a kupak, meg rájuk van nyomva a fedő, hogy ne folyjon szét a tartalmuk, veszélyes hulladékká téve azt is, ami addig nem volt az.

Princz Csaba