Az Erdélyi Kárpát-Egyesület – Szatmárnémeti felhívására ismét sokan gyűltek össze, hogy a ragyogó tavaszi időben egy kellemes túra során közösen csodálhassák meg a tavasz hírnökeit. 
Az alábbiakban Bartha Botond-Zsolt szervező írását olvashatják, melyben az Erdélyi Kárpát-Egyesület – Szatmárnémeti közösségi oldalán számolt be a tőzike-hóvirág lesről:

„Népes csapatunk a Szatmárhegyi úti Peny parkolójában gyülekezett, ekkor már sejtettük, hogy ma se leszünk kevesen. Rövid eligazítást követően Cuţa (Laphegy) településre hajtottunk, ahova kisebb kitérők után sikeresen meg is érkezett az egész csapat. A falu határában, egy mellékgerincen, az erdei út szélén parkoltuk le autóinkat. 
Innen gyalogosan folytattuk utunk, kezdetben egy szélesebb erdei úton, jókedvűen, gyerekzsivajjal kísérve, de ahogy utunk emelkedni kezdett, a zsivaj eltűnni látszott, hisz már az erő beosztására kellett figyeljen a sok apróság. 
A széles erdei utunk ekkorra ösvénnyé keskenyedett, és immár libasorban haladtunk a szép bükkös erdőn keresztül. Az erdei táj hangulatába belefeledkezve hamar el is telt ez a nem túl hosszú mászás, és azon kaptuk magunkat, hogy kint is vagyunk a Bükk gerincén. Itt sajnos a szél élénkülni látszott, de ez nem szegte kedvünk, hisz a szikrázó napsütés kárpótolt. Igaz, hogy tőzikelesnek indult, de hóviráglessé avanzsált, sőt, ezeken túl sok kakasmandikót (Erythronium dens-canis) és tavaszi csillagvirágot (Scilla bifolia) is láthattunk.

A gerincen még 1 kilométernyi hullámos séta várt ránk, és végcélunkhoz értünk, hisz körös-körül az avart megannyi tavasz hírnök döfte át. A hóvirágtakarót egy tisztás követte, ahol nagyobb pihenőhely volt kialakítva két nagy fedett asztallal és padokkal. Itt egy hosszabb szünetet tartottunk, igaz, a nagy szél sokunk kedvét elvette a szalonnasütéstől, így megelégedtünk a sületlen szalonnával is. Na de voltak hajthatatlan, kitartó túrázók is közöttünk, akik csak felszítottak egy tűzrakó helyet, így a szalonnájuk mellett sok pillecukor is nyársra került. Pihenőnk alatt a Bükk máramarosi lejtőjére és átellenben a Gutinra nyílt kilátásunk. Mielőtt továbbindultunk, elkészítettünk egy csoportképet, amihez széles látószögre volt szükségünk, hisz 130 ember kellett beleférjen, és a kutyákról még nem is beszéltem.
A fotó után már indultunk is, körtúra lévén egy másik úton, de itt is egy szép erdei ösvényt követve kacskaringóztunk vissza, és 14 óra körül már búcsúzkodtunk is az autóinknál.
Köszönet nektek, hogy velünk voltatok: gyerekek, fiatalok, idősebbek, és megtettétek velünk ezt a csaknem 10 kilométernyi sétát a maga 400 méteres szintemelkedésével. Ugyanakkor külön gratulálunk annak a 45 gyereknek is, akik zokszó nélkül, néha zsibongva, néha fogat összeszorítva, de megcsinálták” — összegezte Bartha Botond-Zsolt. SZFÚ