A tizennyolcadik halasztáson lettek túl a felek tegnap, a szatmárnémeti Dacia szálloda megrongálása miatt indított perben, oda kanyarodott vissza az eljárás, ahonnan elindult.

Az októberi halasztás után tegnap már végleg arra számítottak a felek, hogy a bíró ítéletet mond a Vasile Ţânţaş ellen indított perben, amelyikben azzal vádolják a szatmárnémeti Dacia szálloda tulajdonosát, hogy felújítás helyett rongált az épületen végzett munkálatok során. Miután a bukaresti műemlékvédelmi bizottság elutasította az alárendeltségébe tartozó szatmárnémeti műemlékvédelmi igazgatóság kérését, hogy fogalmazza meg milyen igénnyel áll elő az alperessel szemben, tegnap megint nem tudott ítéletet hozni a bíróság. Azok a bukaresti szakemberek, akik annak idején aláírták Ţânţaş építkezési engedélyeit, most nem hajlandók állást foglalni abban, hogy valóban olyan munkákat végzett-e a tulajdonos az épületen, mint amilyenekre engedélyt kapott, azaz felmentésre érdemes, vagy eltért ezektől, megvalósítva esetleg ezáltal a rongálást és talán bűnösnek kellene nyilvánítani. Erre építve az ítélethez vezető utat Ţânţaş ügyvédje is igyekezett keskenyíteni, amikor kijelentette, hogy ha a megyei műemlékvédelem felettesei nem vallják a szatmáriak álláspontját, akkor kérdésessé válik az is, hogy a helyiek mennyire jártak el szabályosan, amikor felvállalhatták a volt Pannónia szálló ügyét és megindították a pert.

A bukaresti műemlékvédelmi bizottságnak a szatmárnémeti műemléképület ügyében tanúsított tartózkodó magatartása mellett a szatmári ügyészség szakmai hozzáállása is megkérdőjelezhetővé válik lassan a Dacia-perben. Megkötötték ugyanis a kezét a szatmári műemlékvédelmi igazgatóságnak azzal, hogy tanúként idézték be az első tárgyalásokra ennek igazgatóját, aki ebből a státusából nem állhat elő igénnyel a bíróság felé azzal kapcsolatban, hogy milyen döntést vár el az igazságszolgáltatástól. Emiatt fordultak a szatmári szakemberek bukaresti kollégáikhoz, hogy ezek a Pannónia Szállóval kapcsolatos teljes ügymenetet ismerve álljanak elő azzal az ítélethozatal szempontjából kulcsfontosságú igénnyel, ami azonban elmaradt. Ez gyakorlatilag a nulláig vetette vissza az ügyet, főleg, hogy Ţânţaş ügyvédje még azt is megkérdőjelezte, hogy ilyen bukaresti hozzáállás fényében jogosan indította-e meg az eljárást a szatmári műemlékvédelmi igazgatóság: visszakanyarodtak oda, ahonnan még tavaly indultak. A tegnapi tárgyaláson a már teljesen tanácstalanná lett bíróság azt kérte a szatmári műemlékvédelem képviselőjétől, hogy adja írásos bizonyítékát annak, hogy a bukaresti felettes hatóság buzdítására — vagy unszolására, vagy kérésére, vagy bárhogyan körülírható tette nyomán — indítottak eljárást rongálás gyanújával a Dacia Szállón végzett munkálatok kapcsán. Igény van az ítélőszék részéről ugyanakkor arra is, hogy az összes bukaresti illetékes bizottság, albizottság, szakbizottság és szakértői testület egyként foglaljon állást a szállodán elvégzett munkálatokkal kapcsolatban, állapítsák meg a szerintük okozott kár mértékét, és a megállapításban szerepeljen az is, hogy a két meglévő szakértői vélemény közül melyiket használták fel a megállapításukhoz.