A megyei építkezések nyolcvan százaléka nagyobb sokk nélkül vészelte át a szükségállapotot, az ágazat nem számított fokozottan veszélyeztetettnek, a leállás az építő cégek esetében nem volt kötelező érvényű, mégis volt olyan, amelyik beszüntette a munkát. Amelyik nem, az pozitívan éli meg az elmúlt időszakot — legalábbis a megkérdezettek —, az időjárási problémáktól eltekintve nagyon jól lehetett dolgozni. A kőművesek munkához való hozzáállása is jobb volt a megszokottnál, érezhető volt, hogy a bárok, éttermek bezárása, a szórakozási lehetőségek csökkenése és a kijárási korlátozások miatt sokkal jobban tudtak a munkára koncentrálni. Inkább töltötték munkával az időt, mint az otthon való ücsörgéssel, és nem mondtak fel egyik napról a másikra amiatt, hogy külföldi munka akadt.

Fuvarproblémák

Más a helyzet a beszállítókkal kapcsolatban, ezen a vonalon már akadtak gondok, főleg a külföldi megrendelések teljesítésében. Főleg a készre munkáláshoz szükséges anyagokat rendelik más országokból szatmári építők, s a bajok akkor tetőztek, ha Olaszországból kellett érkeznie az árunak, a legtöbb ilyen megrendelést le kellett mondani. Volt spekulálás a kockázatosabbnak mondott külföldi szállítások körül, a dupláját, sőt, a háromszorosát is elkérték a fuvarosok egy-egy szállítmányozás korábbi árának. A romániai gyártóktól rendelt anyagok érkezésével is bajok voltak, de más jellegűek: egyes építők leállása miatt nehezebb volt többen összefogva megrendelni egy-egy nagyobb mennyiséget, így a felosztani nem tudott szállítási költségek miatt megnőttek a belföldi anyagok beszerzésének költségei.

Ijedtség miatti leállás

Van szatmári építő cég, amelyiknek a vezetője a járvány elindulásakor megijedt és leállt, technikai munkanélküliségre küldve a kőműveseket, de egy ilyen döntést meghozó cégvezető szerint rossz döntés volt a leállás, mert nem történt volna semmi baj. Hétfőtől már az ő munkásai is dolgoznak, mindegyikük egészségesen tért vissza a kényszerű szabadságról. A cégvezető elárulta, hogy márciusi döntésének háttere személyes jellegű is, hiszen távoli családtagja halt meg koronavírus-fertőzés miatt, igaz, cukorbeteg is volt. A leállás másik oka az volt, hogy nemcsak ő, de a munkások közül is sokan megijedtek, így hiába a telepre vitt kesztyűk és fertőtlenítő, a tizenhét fős gárda fele nem akart dolgozni a fertőzéstől való félelmében, de ettől a héttől már ők is dolgoznak, másképp látják már a dolgot, mint két hónappal ezelőtt.

Gyors segítség kell

Akár leállt a cég, akár nem, abban egyetértenek az ingatlanberuházók, hogy most néznek a második probléma elébe: ez pedig a fizetésképtelenség. És ez nem csak részükről áll fenn a beszállítók és az alkalmazottak felé, hanem anyagi nehézségeik lesznek azoknak is, akik egyébként most vettek volna lakást, vagy akik már kifizették az első részleteket vagy az előleget. Kell az állami segítség, és az is gyorsan, a szatmári építőipar egyik jellemzője ugyanis, hogy nem felhalmozott tőkéből fizetik ki partnereiket a cégek, hanem a forgótőkéből, így egy-két hónapos bevételkiesés is végzetes lehet a piac számára. Az építőipart duplán sújtja a tavasszal jött járvány, a téli stagnálás után ugyanis egy hónapjuk sem volt az ágazat szereplőinek, hogy egy kicsit megerősödjenek; hiába kezdődött el a szezon, az idei év kicsit olyan az építőipar számára, mintha május 15-ig tartana a tél.

Princz Csaba