A határátkelés „időrabló ellenőrzéseinek” eredménye: augusztusban Peténél bukott le a legtöbb lopott/körözött (luxus)gépkocsi, s országszerte egyetlen hétvégén 119 személynek tiltották meg a ki- vagy belépést.

Sokan teszik szóvá (vérmérséklettől függően halkabban vagy vehemensebben) a határátkelőknél történő ellenőrzéseket, s ha nem is minősítik konkrétan fölöslegesnek, de mindenképp egy időt rabló dolognak tartják — főleg, amikor az összetorlódott kocsisorokban egy-másfél órát kell várakozni a ki- vagy belépésnél. Ám hogy mennyire nem értelmetlen időrablás és átkeléslassítás, azt mi sem igazolja jobban, mint hogy az egyik legzsúfoltabbnak minősített, augusztus 31.–szeptember 1. közötti hétvégén — amikor 1 148 600 utazó lépte át az ország határait — 119 személy nem folytathatta tovább utazását. A határrendészet beszámolója értelmében 73 utasnak a Romániából való ki-, míg 46 utasnak a Romániába való belépést tagadták meg — majd' mindenkinek a büntetés-végrehajtással volt elszámolni valója: előbbieket vagy már jogerősen börtönbüntetésre ítélték különféle bűncselekményekért, vagy zajló nyomozásokban, bírósági ügyekben kell megjelenniük, ezért nem hagyhatták el az országot, utóbbiak pedig már elkövettek olyan törvénysértéseket, amelyekért különböző időintervallumokra nem szívesen látottak Románia területén.

De a gépjárművek okmányainak ellenőrzése sem értelmetlen időrablás és átkeléslassítás — 2019 augusztusában 40 százalékkal emelkedett azon járművek száma, amelyekről a határellenőrzés során kiderült, hogy valamelyik nyugati országban már jelentették eltűnésüket, ellopásukat (a 32 járműből 27 volt luxuskategóriás személygépkocsi, három utánfutó, egy mikrobusz és — ki hinné — egy kamion). Ráadásul a legtöbb lopott autó a petei határátkelőnél akadt horogra, valamivel kevesebb az Arad megyei Nagylaknál, illetve a román-bolgár és a román-moldáv határszakasz átkelőinél. A Peténél lebukott esetekről lapunk hasábjain is beszámoltunk, s bár a luxusautók márkái igen változatosak (Jaguar, Audi, BMW), a sofőrök/szállítók vallomása minden alkalommal szinte szóról szóra ugyanaz: állításuk szerint fogalmuk sem volt róla, hogy az autó lopott/külföldi ország hatósága elkobzásra való ingóságként vagy bűncselekmény bizonyítékaként keresi — ők jóhiszeműen megvásárolták, és elindultak vele hazafelé. Természetesen voltak olyanok is, akik nem tagadták: egy barát, ismerős, megbízó fizetett nekik (átlagosan 500 euróig terjedő összeget) azért, hogy az autót akár vezetve, akár vontatón hazahozzák, de a gépkocsi lopott/körözött voltáról nekik sem volt fogalmuk. Ami persze igaz is lehet, hiszen számtalan példa volt már arra, hogy a jó szándékú autóvásárlót külföldön csőbe húzták, s valóban fogalma sem volt arról, hogy lopott kocsi új és büszke tulajdonosa — mint ahogy az ellenkezőjére is, hiszen a kocsilopás az egyik legjövedelmezőbb vállalkozás, az erre szakosodott bűnszervezetek több országot is behálóznak, s egyáltalán nem ritka, hogy konkrét rendelésre lopnak — azaz a majdani vásárló elmondja, milyen márka milyen típusát és évjáratát akarja.