A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület tegnap horgászversenyt rendezett a mezőpetri szabadidőközpont területén levő halastavon. A versenyen összesen 14 csapat vett részt.

Péntek délelőtt 14 horgászcsapat gyűlt össze a mezőpetri szabadidőközpontban, ahol első alkalommal szervezett horgászversenyt a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület. Amint azt Végh Balázs Bélától, az egyesület alelnökétől megtudtuk, ez az első alkalom, amikor a történelmi Szatmár megye innenső részén rendezik meg a versenyt, amelynek eddig három magyarországi település adott otthont.

A mostani megmérettetésen tapasztalt és amatőr horgászok egyaránt részt vettek a határ mindkét oldaláról. A versenyzők zöme Magyarországról érkezett, olyan településekről, mint Mátészalka, Nagyecsed, Baktalórántháza, Debrecen, Fábiánháza és Papos (utóbbi településről nem kevesebb, mint négy csapat nevezett), a határ innenső részéről pedig nagykárolyi, börvelyi és szamoskrassói horgászok vettek részt a versenyen.

A rendezvény délelőtt 10 órától köszöntőbeszédekkel vette kezdetét. Ennek keretén belül Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke, valamint Végh Balázs Béla alelnök üdvözölte a horgászokat, akiknek egyúttal sok sikert is kívántak a megmérettetéshez. Ezt követően 11 órától kisorsolták a horgászhelyeket, majd elkezdődött maga a verseny. Eközben a szamoskrassói Kajtár Árpád halászlét főzött, a speciális recept alapján készült finomságot a résztvevők a verseny után kóstolhatták meg.

„A horgászverseny tulajdonképpen egy lehetőség arra, hogy a történelmi Szatmár megye mindkét oldalán élő emberek között barátságok szövődjenek” — fogalmazott Végh Balázs Béla, tehát nem a verseny végeredménye a lényeg, ennek ellenére a szervezők a részvételi oklevelek átadása mellett mégis jutalmazták a három legjobb csapatot, továbbá különdíjakat is osztottak. A díjak között horgászfelszereléseket (Spitz-bot, orsók, tápok, botok, zsinórok, horgok) nyerhettek a legjobb csapatok, továbbá a legnagyobb fogás tulajdonosa, de a legfiatalabb versenyző sem ment haza üres kézzel.

Ifj. Deák Endre