Igazolódni látszik, hogy tavaly novemberben Vuhan városának piacáról indult el útjára az emberi életet veszélyeztető koronavírus. A járványnak többféle végkifejlete is lehet: vagy eltűnik a vírus, vagy velünk marad, mint egy új influenzaszerű vírus.

Magyarországi biológust kérdeztünk arról, hogy lehet az, hogy a koronavírus csak egy alkalommal váltott állatról emberre, s azóta nem kell tartanunk attól, hogy állatok fertőznek meg ezzel a vírussal. Arra is megkértük, próbálja megjósolni, mi lesz a vége az egyre inkább kiteljesedő járványnak. Rózsa Lajos, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének kutatója, a szatmárnémeti Darwin-napi rendezvények rendszeres előadója beszélt ezekről lapunknak.

Igazolódni látszik az a korábbi feltevés, hogy tavaly novemberben a Kínában lévő Vuhan városának piacáról indult el útjára az emberi életet veszélyeztető koronavírus, az első populáció denevérről került át emberre, megfertőzve a nulladik beteget. Abban a pillanatban egy nagyon ritkán előforduló, gazdaváltásnak nevezett virológiai jelenség történt, a vírus átugrott állatról emberre, és miután szaporodásra megfelelő körülményeket talált, egy új, önfenntartó járvány alakult ki az emberi népességben. Ezzel a denevérvírusoktól most már független, új víruspopuláció alakult ki az emberben. Az ilyesfajta gazdaváltások a hétköznapjainkban ritka, véletlen események, de evolúciós távlatban korántsem váratlanok vagy meglepők.

Ha az emberi faj evolúciós történetére tekintünk, azt láthatjuk, hogy az évezredek folyamán voltak hasonló események. A középkor rettegett betegsége, a pestis például rágcsálóról terjedt át az emberre, a tbc-t a marháktól kaptuk el, a kanyaró eredetileg csak a kutyában élt, a lapostetűt pedig a gorilláktól kaptuk el, amikor annak idején őseink még vadászták és ették azt az emberszabásút. A koronavírusok körében két ilyen gazdaváltás eredménye volt a tizennyolc évvel ezelőtt Kínában emberen megjelent SARS-vírus, illetve egy másik, a Közel-Keleten 2012-ben feltűnő járvány.

Elméletileg bármikor előfordulhat hasonló gazdaváltás, de lehetetlen konkrétan megjósolni, hogy az új kórokozó mikor, hol és milyen fajról fog érkezni. Nem várható, hogy egy ritka állatfaj kórokozója jelenjen meg az emberen egy ritkán lakott vidéken. Viszont az már esélyesebb, hogy egy olyan térségben történjék ilyen esemény, ahol az állatvilág nagyon változatos, az emberek pedig nagy létszámban, nagy zsúfoltságban élnek — és Kína éppen ilyen vidék.

A most világjárványt okozó koronavírus egy evolúciós fenomén. A sikertől megrészegedve rendkívül gyorsan fejlődik, brutális gyorsasággal jelennek meg újabb és újabb változatai.

Nem tudjuk megjósolni, hogy mi lesz a járvány sorsa, de két eset feltételezhető: vagy eltűnik, mint a maga idejében (1918–19) a spanyolnátha, vagy belesimul az emberiség szokásos vírusainak hosszú sorába, és örökre velünk marad. Ha tartósan megmarad, várhatóan enyhülni fog a betegségokozó képessége (patogenitása), és az influenzához, náthához hasonló tünetekkel szerepel majd. A spanyolnáthától érdekes módon épp azért szabadultunk meg, mert magas volt a patogenitása. Kétszer is körbejárta a Földet, és eközben többször annyi embert megölt, mint az akkoriban lezáródó világháború. De ezután a fertőzésre fogékony emberek meggyógyulva immunissá váltak vagy meghaltak, a spanyolnátha így magától kihalt.

A koronavírus-járvánnyal az a probléma, hogy nem elég gyilkos ahhoz, hogy emiatt nehezen terjedjen (mint a korábbi SARS koronavírus volt), de más, szintén jól terjedő vírusokhoz (pl. a náthát okozó rhinovírusokhoz) képest nagyon is halálos hatású. Összességében tehát nagyon sok emberéletet követelhet. Nagyon sok embert tud észrevétlenül megfertőzni, ami túlterheli az influenzajárvány betegszámaihoz szokott egészségügyet, ami ezért összeomolhat. Az egy időben ellátható betegek száma minden országban korlátozott. A rövid idő alatt bekövetkező fertőzések számának csökkentése érdekében bevezetett karanténok pedig óriási gazdasági károkat okozhatnak hazánkban és világszerte egyaránt.

Princz Csaba