Életbe lépett az elmúlt huszonöt év legcifrább törvénye, amit a honatyák önmaguk megsegélyezésére alkottak meg és fogadtak el. Az a honatya, aki egy mandátumot unatkozik át, néha átalszik, sokszor olvasással vagy az okostelefonon lévő játékokkal tölti el az időt, havi 1550 lejt, két mandátum után 3100 lejt, három mandátum után 4600 lejt kap a rendes nyugdíja mellé, plusz 10 ezer lejt lakbérre, de kap még kedvezményeket ingyen utazásra, stb. Hogy ez mennyire sok vagy kevés, az kiderül, ha összehasonlítjuk a jelenlegi 892 lejes átlagnyugdíjjal, amiért harmincöt-negyven évet kell dolgozni. Jelenleg a minimálbér 1250 lej. Érthető, hogy miért olyan nagy a tolongás a képviselői és a szenátori helyekért, hogy miért tart választásoktól választásokig a kampány. Véletlenül sem azért, hogy a honatyák bizonyítsák munkájuk eredményeit, hanem azért, hogy a hazudozás és a hitegetés eszközeivel meggyőzzék a választópolgárokat arról, hogy nagyon fontos az ő részvételük a törvényhozásban, és hogy komoly súlya van a választásokon való részvételnek. Azok viszont, akik újonnan próbálnak bejutni a parlamentbe, azt bizonygatják, hogy az ott lévők munkája mennyire jelentéktelen, mennyivel jobb lesz a helyzet, ha majd ők mennek a helyükre. Ennyi fizetésért és ennyi nyugdíj-kiegészítésért valóban érdemes a honatyák parlamenti seregében ülni, főleg ha gondolkodni sem kell, mert a pártfegyelem arra kötelezi őket, hogy vezényszóra szavazzanak.

Ha csupán annyira tekintünk be a honatyák munkájába, amennyire a különböző TV-csatornákon lehet, máris felkavarodik a gyomrunk. A honatyák mindenről beszélnek, de semmire sem találnak megoldást. Rengeteg idő telik el azzal, hogy korrupciós ügyeiket tisztázzák vagy menteni próbálják korrupciós ügyekbe keveredett társaikat. A három nagy probléma: a tanügy, az egészségügy és a szociális háló kiépítése számukra sokkal nehezebbnek tűnik, mint a Mount Everest megmászása. A tanügy valahol a mélyponton van. Most már kezd érthetővé válni, hogy azért gyengék a diákok eredményei, mert a tanárokéi se jobbak.

A tanárok vizsgáján országos viszonylatban a 20 196 jelentkezőből a puskázás és egyéb rendellenességek miatt kizárt 71 pedagógus kivételével 8 941-en értek el hetesen fölüli átlagot (44,43 százalék), ami feljogosítja őket arra, hogy több évre szóló álláshoz jussanak. Ideiglenes állást az a 6 971 személy választhat, akit ötösön fölüli jeggyel osztályoztak. Beszédes tény, hogy 4 213-an (20,93 százalék) nem kaptak átmenő jegyet, közülük 18-at egyessel osztályoztak. Hogy milyen állapotok uralkodnak az egészségügyben, arról szappanoperákat lehetne készíteni, olyan sorozatokat, amelyek sohasem érnek véget. A szociális ellátás helyzete szintén filmekbe illő. Ha a számokat és a statisztikákat nézzük, óriási összegeket költ az ország szociális célokra, ezek nagy részét azonban tanácskozásokra, konferenciákra és pénzmosó rendezvényekre költik el, amelyeken jó pénzért az előadók elmondják, mit hogyan kellene csinálni, a nehéz szociális körülmények között élőknek pedig kiosztanak egy-két szórólapot. De ne bíráljuk azokat a honatyákat, akiket mi választunk, ne bíráljuk azokat a köztisztviselőket, akiket választottaink neveznek ki, mert a végén saját magunkkal alakítunk ki vitát.

Elek György